Second Chapter

Hello!:) Újabb rész! Nem húzok időt 2 komment és rész!:)

- Na minden rendben van? - kérdezte anya, mire bólintottunk - Ugye hogy nem kellett volna hisztizned Hanna?
- Miért hisztizett? - érdeklődött Bence.
Persze hogy előszeretettel érdeklődik a kirohanásom iránt. Csak meg ne tudja.
- Velünk akart jönni, bár nem tudom mért. Lehet félt Bence mit gondol róla, hiszen egy éve találkoztak - gondolkozott - De ahogy toporzékolt emiatt - rázta a fejét.
És megtette nem hiszem el! A saját anyám beéget. Ez milyen már? Valószínű, hogy attól féltem hogy majd a nagy Tóth Bence mit gondol rólam. Hát nem egyértelmű?
- Én is erre tippelek Anikó - mondta vigyorogva az említett személy, anyának.
- Na és mit gondolsz róla? - kérdezte izgatottan Szandra.
- Nagyon sokat változott. Jó értelemben. Szebb lett és okosabb - mondta és a szemén látszott az őszinteség, ahogy végig nézett rajtam.
Ahogy a két szülőre néztem, láttam hogy többet gondolnak bele ebbe az egészbe. Szerintem, nekik ez felért egy szerelmi vallomással és gondolatban már az esküvőnket szervezik. Pedig csak kedves akart lenni. Gondolom, és már nem akart tovább égetni, bár az előbbin még mindig jól szórakozik az arcát nézve.
Eközben Eszter és Kriszti ugrált mint, két idióta hogy menjünk már be megnézni a házat. Eleget téve a kérésüknek, a ház felé vettük az irányt. Kivülről nem tűnt túlságosan nagynak, mellette meg volt egy tágas kert. Az egész terület füves volt. Ahogy a szememmel körbe pásztáztam, láttam hintát, napozóágyakat, hintaágyat, grill és szalonnasütőt, amit egy fedett rész alá építettek a kertbe. Az udvar megvizsgálása után felmentünk a lépcsőn. A bejárati ajtó mellett volt egy nagy asztal és körülötte székek. Gondolom itt lehet ebédelni, vagy kiülni, ha akarsz és az eső sem eshett az emberre, ugyanis itt is van tető. Amikor beléptünk, egyből vissza szívtam hogy kicsi ház. Ez hatalmas! Lent, ha kétszer balra fordultunk, volt egy szoba, amit a szülők rögtön lefoglaltak. Ha csak egyszer fordulunk balra, akkor egyenesen ott a nappali. Plazma tv, két kanapé, fotel, üvegasztal. Jobbra pedig a konyha van, ahol mindenből kettő van. Mosogató mikró, tűzhely. A konyha mellett pedig egy fürdőszoba volt. Na most a mi szobáinkhoz úgy jutunk el, ha a bejárattól egyenesen megyük, ott van egy lépcsőt, és ha azon felmegyünk, akkor találunk az emeleten három kétágyas szobát és két fürdőszobát.
A két 16 éves lány közölte hogy az övéké a középső szoba, mire Szabiék rávágták, hogy ők lestoppolják a bal oldali szobát, majd az említett négy ember lement a cuccaiért. Nekem pedig a ház csodálásától, egészen leestek addig a dolgok, hogy Bencével kell egy szobában aludnom két és fél hónapig! És a szülők még szövetkeztek is abban, hogy lefoglalták a négy ágyas szobát, ne hogy Bogiék, meg mi odamenjünk. Nagyon ravaszak.
- Fantasztikus, hogy az élet kicseszik velem - mondtam, majd Bencével a hátam mögött mentünk le mi is a dolgainkért.
Szerintem a fiú azért nem szólalt meg eddig, mert egy jó szava sem lenne ezzel kapcsolatban. Ez okból jobban is teszi. Amikor a bőröndjeink már a szobában voltak neki álltunk kipakolni a szekrénybe. Mikor már csak a pizsomát kellett volna a helyére raknunk, láttuk hogy az ágyunk egy ágy, két személyre. De jó hogy én azt hittem, hogy a kétágyas azt jelenti, hogy két ágy, amik egyszemélyesek.
- Frankó. Én alszom baloldalon - jelentettem ki.
- Én is ezt gondoltam - bólintott.
- Gyerekek öltözzetek át megyünk enni - szólt fel apa.
Elkezdtem kidobálni egy fehér atléta felsőt, amire az volt ráírva, Chicago 79, meg egy farmer rövidnadrágot, amihez majd a fekete gladiátor szandálomat veszem fel.
Lassan levettem a polómat, majd megakadt a szemem Bencén, aki döbbenten nézett felém.
- Mi az nem láttál még nőt öltözködni? Ez olyan mint, a fürdőruha - vilàgosítottam fel.
- Igazad van - bólintott és befejezte a nyálcsorgatást, majd ő is levette a felsőjét.
Istenem, az a has! Hogy fogom ezt bírni? Hiszen, így fürdik és alszik mellettem. Na jó, majd esetleg "véletlenül" hozzáérek alvás közbe vagy valami.
- Mi az nem láttál még pasit félmeztelenül, Hanna? - röhögött Bence az arckifejezésem láttán.
Visszatért a bunkó éne, megint. Gondolatban belevertem a fejemet a szekrénybe, hogy hogyan jutottak ilyen gondolatok az eszembe. Miután ezt lezavartam magamban fél másodperc alatt, halál nyugodtan kezdtem el levenni a nadrágom, és örömmel néztem oldalra, ahol Bence megint bámult.
Miután mindketten felöltöztünk, elraktam a zsebembe a telóm és a pénztárcám, majd a napszemüvegemet, amit sikeresen megtaláltam. - Mi tartott ennyi ideig? -  kérdezte Gábor tőlünk, ugyanis már mindenki lent várt.
- Nem találtam a napszemüvegem - vontam vállat.
- És ahoz Bence is kellett? - mosolygott Bogi.
- Jó fej volt és megvárt - vontam vállat - Bár legközelebb segíthetne - sandítottam rá.
- Én másba segítenék neked szívesen - nézett rám, megeresztve egy perverz megjegyzést, mindenki előtt, mire anyámék megint félreértették.
Egyszer megunom, és akkor biztos hogy elmondok mindent, így mindenki kíváncsi tekintetét félrerakva, egy szemforgatás kíséretében indultam ki a házból.

First Chapter

Csumi! Köszönöm a visszajelzést plusz a rengetek oldalmegjelenítést ahogy ígértem itt az első rész. Egy komment után jövök!:)

Miután megtudtam, hogy a nyarat a Tóth családdal töltöm, anyának csak egy "nagy szuper" -re tellett, tőlem. Miután kiment, azonnal videóhívást indítottam Bogival és örömmel konstantáltam hogy nincsen Szabiéknál. Elkezdtem neki mondani hogy nekem mennyire rossz, meg kicseszés - persze mindent elmondtam neki tavaly - ő meg csak csendben hallgatott és hagyta hogy kitomboljam magam. Ami persze sokáig tartott, ugyanis egész héten ezt mondtam neki. A plázában, a parkban, náluk, nálunk.
Aztán eljött az utazás előtti nap, amin anya közölte, hogy természetesen én nem férek be a kocsiba a csomagok miatt, és hogy Tóthékkal kell utaznom 4 órát!
- De mért nem mehet velük Eszter ? - hisztiztem érett 19 és fél évesen - 5 éves osztályba jártam. - Mert jön velünk Kriszti és ő szeretne Eszterrel együtt utazni, mellesleg ott lesz neked Bogi. Vita lezárva! - fejezte be anya.
Az utazás reggelén Bogival - nálunk aludt - reggel 5-kor felkeltünk és nekiálltunk készülődni. 6-ra készenléti állapotban voltunk az előszobába.
A dudálás jelezte hogy itt vannak értünk. Kimentünk és egy gyors köszönés kíséretével beszálltunk az autóba.
- Eldöntöttük hogy Pestnél mindenki helyetcserél - mondta Szandra.
Ez logikus, bár nekik szuper menő, legújabb, legnagyobb, nem tudom milyen márkájú kocsijuk van. Sose tudom milyen márkájuak a kocsik, ha csak nincs valahol ráírva a neve. Na szóval az egész autó olyan mint, más normális kocsi, csak ebben hét ülés van. Kettő elöl, háta mögött kettő és amögött újabb  két ülés. Mi leghátul ülünk most Bogival.
- Rendben - bólintott rá mindenki.
Egy idő után sikerült aludnom még egy kicsit, de hamar fel is keltem.
- És Hanna hogy sikerült az érettségi? - érdeklődött Gábor - Hova mész tovább tanulni?
- Hagyjad apa még félig kómás - nevetett Szabi.
- Ébren vagyok - dünnyögtem - Hát mindenből ötösre érettségiztem, van egy közgazdász szakmám, egy felsőfokú angol nyelvvizsgám és a középfokú franciám is. Tovább tanulni meg Debrecenbe megyek, jogra az egyetemen - mondtam.
Bogit gondolom már kérdezték, ők is oda mennek Szabival, csak turisztikára.
- Bence is odajár - mosolygott Szandra.
- Igen harmadévre megyek - mondta az említett.
- Hát ez fantasztikus - lelkendeztem.
Ez az én formám. Rittig olyan emberrel fogok egy egyetemre járni, akit nem túlzottan bírok. Jellemző rám a bénaság.
Az út további részében mindenféléről beszélgettünk. Pesten megálltunk mekizni és helyetcseréltünk. Elöl most már Gábor vezetett, Bence helyett. Mellette Szabolcs volt helyén, Szandra. A hátuk mögött Bogi és Szabi. És az ő hátuk mögött pedig Bence és én. Úgy látszik előszeretettel játszik velem az élet. Ez még nem is lett volna annyira rossz, de Bogi és Szabi felhúztak előttük és a hátuk mögött lévő "falat", ami eltakarja az embert, mondván kettesben akarnak lenni. Így hát élvezhettem Bence társaságát két óráig.
- Megköszönném, ha arébb vinnéd a lábad mielőtt összeragadunk - mondtam.
Egy pillanatig elkerekedett szemekkel nézett, de utána válaszolt.
- Örömmel, ha te is arébb viszed magad, mert a jelenléted is zavar - vigyorgott.
- Hát sajnálatos módon ez nem megoldható - ráztam a fejem tetett szomorúsággal - Pedig minden vágyam ez hidd el. Nincs sok kedvem egy bunkóval egy légtérben lenni, két és fél hónapig.
- Más lányok nem ezt mondanák - pökhendiskedett.
- Én nem vagyok más lány - vágtam rá reflexből.
- Tudom - bólintott, mire ellágyult a szívem - Ezért is kölcsönös az érzés, hogy ne legyünk egy légtérbe - mondta, mire bensőm újra megkeményedett - Semmi kedvem a társaságodra.
- Helyes, mert nekem se a tiedre, és ha most megbocsátasz meguntam ezt a beszélgetést, alszom egyet - fejeztem be a bájcsevelyt.
- Persze - mondta halkan, majd kibámult az ablakon.
Én fogtam a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni.
Hollywood Undead - We are számnál keltem fel, amikor Bence meglökött, mert "megérkeztünk pisis".
- Mégegyszer ezt mondja, a feje nem lesz a helyén - fenyegettem halkan, miközben kimásztam az autóból, majd elindultam a többiekkel apáék felé.

Prológus

Madárkáim! Isten hozott titeket az újabb blogomon. Már régen meg volt a fejemben az ötlet, csak a megvalósításra várt. Nem is húzom az időt itt a prológus!:)

Menni fog, gyerünk. Oda passzolom Evelinnek, aki vissza dobja nekem, és egy gyors mozdulattal a kapuba lövöm. Sikerült! Nyertünk! Az érzés egyszerűen felfoghatatlan.
- Megyei elsők.. - viszhangzott a fejemben.
Zsolti edző bá' nagyon büszke ránk! Amint kiosztották az aranyérmeinket, egyértelmű, hogy képet csinálunk. Alap dolog hogy kell facebookra, twitterre és minden egyéb közösségi oldalra. Na meg hát, csak meg kell örökíteni ezt az egészet! A lányokkal ezután úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk és majd holnap ünnepelünk, mert most túl fáradtak vagyunk.
Boldogan mentem haza, bár biztos úgy néztem ki mint, a mosott szar. Amikor beléptem a lakásba anya egy tálca sütivel egyensúlyozott, amit bevitt a nappaliba. Értetlenül mentem utána. Amikor beléptem, már a barátnőjével beszélt, Szandrával. Ott volt még a férje, Gábor. A fiaik Szabi, aki a legjobb barátnőm, Bogi barátja. Mellesleg ő is itt van. És Bence az idősebb, akit most látok életemben először. Kár pedig. Tipikus helyes pasi. Barna zselézett haj, barna szemek. Az ilyen kinézetű emberek mindig szimpatikusabbak nekem mint, a "szőke, kék szemű herceg, fehér lovon". 5 évesen már rájöttem, hogy ilyen csak a filmekben van, illetve néhány Disney hercegnős mesefilmben. Nem mintha a kedvencem lenne még mindig az Anasztázia. Ááá hol?!
Természetesen mikor beléptem a szobába egyből rám irányult a figyelem.
- Sziasztok! - intettem - Apa és Eszti hol vannak? - kérdeztem.
- Apád a hátad mögött - szólalt meg az előbbi személy - A húgod meg a barátnőjénél, Krisztinél - világosított fel, majd leült anya mellé.
- Na hogy sikerült? - kérdezte Szabi.
- Hát - kezdte - Az első meccs még úgy ahogy nem volt nehéz, de másik csapat elég kemény volt. És hát kaptam pár lópuszit, ahogy mindenki, de...
- Mondjad már! Mindjárt meghalunk! - mondta Bogi, mire felnevettem.
- Jól van! - dobtam le a sport táskám és megmutattam az aranyérmet - Mindenkit megvertünk! Megyei elsők lettünk, és megyünk az országosra! - jelentettem be ünnepélyesen.
Erre mindenki megörült és gratulált.
- Na és mivel ünnepled? - kérdezte mosolyogva Szandi.
- Hát szerintem dobálok párat, mert túlságosan felvagyok pörögve, aztán alszom 12 órát - gondolkoztam el.
Ezután már nem igazán foglalkoztak velem, amit nem bánok. Nem szeretek a figyelem középpontjába lenni. Felmentem az emeletre, a szobámba átöltöztem, kicsit rendbe szedtem a hajam, majd az udvaron a tárolóból kivettem egy labdát és azt kezdtem el a falnak dobálni. Újra, újra és újra.
- Dobd ide a labdát - mondta valaki a hátam mögött.
- Fájni fog - figyelmeztettem.
- Nyugi - mondta határozottan.
Tettem amit kért. Fogtam a kézilabdát és erőből odadobtam.
- Basszus ez tényleg rossz - fájlalta a kezét Bence.
- Én mondtam. Mutasd - utasítottam, mire odanyújtotta a kezét - Rendben, nem vészes. Mindjárt jövök maradj itt kérlek - kértem.
Fél perc múlva már egy kenőccsel tértem vissza. Alaposan bekentem neki és megmasszíroztam a puha kezét.
- Hogy hogy kijöttél hozzám? - kérdeztem.
- Unatkoztam bent - vont vállat - Gondoltam itt látok valami izgalmasat.
- És láttál? - érdeklődtem.
- Nem - rázta a fejét mosolyogva, mire elnevettem magam.
Ezután elkezdtünk kérdezgetni egymástól. Bevallom párszor elpirultam, de ilyen fiú mellett ki nem?
- Hogy van a kezed? - néztem rá.
- Már jobb köszi. Egy pisistől nem rossz - vigyorgott gúnyosan.
- Mi van? - értetlenkedtem "kúlturáltan".
- Nem szoktam 2 évvel kisebbekkel kavarni - mondta.
- Miből gondoltad hogy kavarni akarok veled? - kérdeztem.
- Az ember nem pirul el csak úgy mikor mással beszélget - világosított fel.
- Ja bocs - álltam fel - Nem gondoltam hogy ennyire bunkó vagy 2 és fél év korkülönbség miatt - mondtam gúnyosan - Örülök hogy megismertelek, nekem ennyi bőven elég volt. Na csá - csaptam bele direkt a fájós kezébe, majd vissza sem nézve bementem a szobámba, hogy aludjak egy nagyot.

*1 év múlva*
Túl az érettségin. Minden sikerült és most jön a megérdemelt pihenésem, a nyár. Mint minden évben most is Balatonra megy a család egész nyárra. Ez mind szép és jó volt, amíg anya be nem jött a szobámba, az utazás előtt egy héttel, mert " bejelentésem van" cimszó alatt.
- Jaaj Hanna nagyon jó hírem van - lelkendezett - Szandival megbeszéltük hogy ők is jönnek velünk a nyárra, és hozzák Bogit is, így pluszba mi is elvisszük Krisztit hogy Esztivel legyen. Már minden le van rendezve. Hát nem fantasztikus? - kérdezte 1000 wattos mosollyal.
Most erre mit reagálhatnék? Hiszen összezárva leszek Bencével két és fél hónapig! Mit ne mondjak érdekes nyárnak nézek elébe...