Twelfth Chapter

Jó reggelt!:) Két nap késéssel jövök, ugyanis kedden egy kisebb buliban voltam. Sajnálom! A következő rész legkésőbb szerdán kint lesz, de lehet hamarabb, mert elkezdtem írni. Jó olvasást! 3 komment!! :)♥

Reggel valaki keltett, elég korán. Így megkerestem annak a személynek az arcát, és nekiálltam nyomkodni.
- Kislányom mit csinálsz? - érdeklődött a hangjából ítélve anya.
- Hol van a kikapcsoló gombod? - motyogtam.
- Ne szórakozz, kelj már fel! - kérte.
- Itt vagyok! Mit szeretnél? - hunyorogtam rá.
- Hanna segítened kéne Szabinak - közölte.
- Tényleg és ő hol van? - néztem körbe szanaszét álló hajjal.
- Lent - válaszoltam.
- Akkor küld fel őt ha akar valamit - mondtam és kikászálódtam az ágyból.
Kikaptam egy fekete sima haspolót, egy neon sárga rövidnadrágot és tiszta fehérneműt, majd becaplattam a fürdőbe. A kádat tele engedtem vízzel, majd belefeküdtem és legalább két óráig áztattam magam. Utána megtörölköztem és felöltöztem. A fürdőszobából kilépve összeütköztem Szabival.
- Ó, Hanna! Légyszi beszélnünk kell - fogta meg a karom.
- Miről kellene beszélnünk? - néztem rá kérdőn.
- Segítened kell! Tudom hogy balfasz voltam, de szeretem Bogit és megakarom kérni a kezét - magyarázta halál komolyan.
- Mikor és mit kell csinálnom? - sóhajtottam pár perc múlva megadóan.
- Anya elviszi őt ma délután, hogy a fesztiválra a jegyeket megvegyék nekünk. Neked amikor elmentek, segíteni kéne díszíteni Bogi ízlése szerint. Színek, ilyenekre gondoltam - vázolta fel.
- Jól van. Szükségem van fehér lampionokra, hogy kivilágítson mindent. Arany fonálra, amire fűzhetjük őket és halvány lila lufikra. Tiszta sor? - kérdeztem.
- Igen - bólintott - Szólok anyukádnak szaladjon el és vegye meg - sietett lefele.
- Mit akart Szabolcs? - kérdezte a barátnőm a hàtam mögül.
- Hogy bocsássunk meg, mire elküldtem melegebb éghajlatra - legyintettem.
- Oké - vont vállat.
Ezek után beszélgettünk, elmentünk ebédelni, majd mikor hazaértünk Szandra elhívta Bogit, hogy vegyék meg a fesztivál jegyeket. Amint kitették a lábukat anya egyből hozta a szatyrokat a kért dolgokkal. Nem tudom honnan szerezte, de mindegy.
A két fiút befogva láttunk neki a díszitésnek.
- Miért pont fehér, lila és arany színek? - kérdezte értetlenül Bence, mikor kiszedtük a dolgokat.
- A lila Bogi kedvenc színe, azért fehér lampionok, mert jobban megvilágítja az estét, ráadásul az esküvő főbb szìne, ami az újrakezdést és a tisztaságot jelenti. Az arany pedig az aura színei közül a szerelemé - magyaráztam.
- Hűha! Hogy jött ez? - érdeklődött Szabi.
- Csak végig gondoltam én milyen színeket szeretnék a lánykérésemre, meg hozzáadtam Bogi kedvenc színét - kezdtem el lufikat fújni, ezzel elterelve a témát.
Nem akarom hogy megkérdezzék, hogy honnan tudok ilyen agyturkász dolgokat.
Lassan felfújtuk az összeset, majd dirigálni kezdtem. Kifejezetten élveztem a dolgot.
- Fiam - szólt ki Gábor - gyere öltözz át. Anyádék lassan itthon lesznek.
- Na vőlegényke, menj nyald ki magad mi addig ezt befejezzük. Viszont szólj már a húgoméknak, hogy a rózsaszínködükkel együtt másszanak le lassan. Köszi - mondtam és fordultam vissza a dolgomhoz.
- Hanna - kezdte Bence.
- Ne! Ma kérlek ne! - állítottam le az elején - Nincs ma veszekedésnek helye. Ez - mutattam körbe - Bogi és Szabi napja.
- Oké - reagálta le.
- Bence - kezdtem pár perc múlva - Ideadnád a telefonod? - kértem.
- Persze, de minek? - értetlenkedett.
- Ó, csak megtanulja bunkó, paraszt és köcsög, hogy a szerelem igen is jó dolog - ezzel elindítottam a hívást és megkértem őket, hogy 10 perc múlva vonszolják magukat ide.
Ezután visszaadtam a telefonját és csöndben befejeztük a maradék munkát, közben néhányszor összetalálkozott a tekintetünk. Próbálta volna a nézésével elmondani, hogy sajnálja, de én mindig elkaptam a tekintettem, ne hogy elgyengüljek. Persze amikor nem figyelt ide végig futattam rajta a szemem. Kék hawai-s térdnadrágot viselt, sima fehér V kivágású polóval. A haja rendezületlenül állt, szeme alatt karikák éktelenkedtek és nagyon koncetrált h felrakja az utolsó lampiont. Amíg ő az utolsó simításokat végezte, én is elintéztem valamit és közben a retardáltak is megérkeztek.
- Kész - jelentettük be.
- Hol van Rómeó? - kérdeztem.
- Itt vagyok - lépdelt le a lépcsőn.
Egy fehér inget vett fel csokornyakkendővel és fekete nadrággal. Zsebében pedig kidudorodott a kis dobozka.
- Szabi mi folyik itt testvér? - kérdezte az egyik.
- Megkérem Bogi kezét - mondta.
- És mi van azzal amiket mondtál róla? - röhögött a másik.
- Az nem igaz, én szeretem és azért hívtalak meg titeket, hogy végig nézzétek, az életem egyik fontos pillanatát - válaszolta.
- Hát tesó, sok sikert - veregette meg a vállát a harmadik és a többiek bólintottak.
- Kösz - könnyebbült meg a fiú.
Mielőtt reagálni tudtam volna erre az egészre, hallottam hogy megjöttek Szandráék. A család a kinti lépcsőn állt, kamerákkal felfegyverkezve.
- Helló - köszönt Bogi - Mi az Istenért álltok itt kint? Hanna, mi folyik itt? - értetlenkedett.
Utána, szépen, lassan megfordult és enyhén szólva leesett az álla.
- Ez... mi? - nézett körbe, aztán a lampionok közepén megtalálta Szabit - Te?
- Tudom, hogy nem vagyok tökéletes és legtöbbször mindent elrontok, mint a tegnapelőttit. De azt is tudom, hogy nagyon szeretlek téged! Már akkor felkeltetted az érdeklődésemet, mikor kilencedikben beléptél a terembe a kis szemüvegeddel. Soha sem fogom elfelejteni! - mosolygott - És rá egy évre boldogan nevezhettelek a barátnőmnek. Idén már négy éve vagyunk együtt és úgy érzem itt az ideje tovàbb lépni - térdelt a lány elé - Kardics Boglárka Anna ígérem, hogy mindig szeretni foglak! Azt nem ígérem, hogy nem veszekszünk, mert elég harciasak vagyunk mindketten és biztos, hogy még előfog fordulni. Nem vagyunk már annyira fiatalok, és ideje ezt megtenni. Hozzám jönnél feleségül? - kérdezte.
Barátnőm arcáról patakokban folytak a könnyek, miközben a kezeit az arcához szorította.
- Igen! - nyögte ki, vadul bólogatva.
Szabi ráhúzta az ujjára a gyűrűt, majd megvolt utána az első mennyasszony-vőlegény csókuk.
Vad tapasolásba kezdtünk, majd gratuláltunk.
- Hanna neked is volt ehez közöd?- kérdezte Bogi.
- Ő mondta meg milyen dekoráció kell - válaszolt Szabi helyettem.
- Így van és van még egy meglepetésem - vezettem őket a kis sátorhoz - Parancsoljatok jó estét - kacsintottam, majd csodálkozásukkal együtt, otthagytam őket.
Bementem a házba és láttam ahogy Bence retard city-vel beszélgetett, így szónélkül felmentem az emeletre és bedőltem az ágyba olvasni.

Eleventh Chapter

Sziasztok! Sajnálom a majd nem egy hónapos késést, de szobafogságban voltam és a netet is megvonták:( de itt van az új rész! :)

Hányinger. Ez az amire keltem, hogy mindjárt kidobom a taccsot. Azonnal felpattantam az üres ágyról és  a lenti fürdőbe rohantam, de Bogi volt bent, és ő is azt a műveletet végezte amit én akartam. Így a helyelfoglalás miatt, a szám elé tartva a kezemet igyekeztem felfele az emeletre. A lépcsőn összefutottam Bencével, akit nemes egyszerűséggel odébb löktem és rohantam tovább. A fürdőbe beérve mindent kiadtam magamból.
Ajtónyitódást hallottam és éreztem, ahogy két kéz hátrafogja a hajamat.
- Nyugi - mondta a barátom.
Vagy exbarátom? Már én sem tudom. Teljesen elment az eszem, hogy öklendezés közben ilyeneken gondolkozok. Inkább azon kéne, hogy hogyan sikerült ennyit innom tegnap.
- Takarodjál ki - nyögtem két adag között.
- Nem! - ellenkezett.
- Bence menj ki kérlek. Én majd segítek, de ha gondolod nézheted, hogy mit csinált miattad - hallottam meg anya kimért hangját.
De amint befejezte, Bence már ajtón kívűl volt.
- Köszönöm - dőltem neki a csempének - Apáék tudnak erről az egészről?
- Valószínű, de nem szólnak bele a ti dolgotok. Meg kell tudnotod oldani egyedül, felnőttekként - mondta.
És én teljesen egyetértettem vele. Nem lesznek mindig mellettünk a szülők, hogy segítsenek. Magunknak kell megoldanunk a problémáinkat. Ráadasul, ha egy fiú témánál így elakadunk, mi lesz később?
- Jobban vagy már? - kérdezte anya vegül.
- Igen. Igazából éhes vagyok - mondtam ki, mire anya felnevetett.
- Csinálok neked melegszendvicset - mosolygott , majd kiment.
Lassan én is feltápászkodtam és elindultam a szobám felé ruháért, ugyanis apa egyik nagy polóját viseltem. Fél úton meg gondoltam magam és úgy döntöttem előbb lezuhanyzok, Bence amúgy is lent van. De csak szerintem, mert mikor egy szál törölközőben indultam ruhát nézni, a szobában Ő is ott volt.
- Hanna beszélnünk kell - mondta, mikor meghallotta hogy bejöttem.
- Nincs miről beszélnünk - közöltem.
- De, a tegnapról - nézett végig rajtam.
- Ugyan, ne fáradj a magyarázkodással. Hallottam, amit hallottam, aztán leittam magam  és sírtam Bogi társaságában. Minden világos - magyaráztam.
A fiú egy ideig szótlanul nézett, majd megálapodott a szeme apa polóján.
- Igen? És akkor ez kié? - vette ki a kezemből.
- Az apáé. Esetleg féltékeny vagy rá, vagy a polóra? Mert beszélhetek vele ha gondolod - mondtam.
- Mindegy... Nem jól értetted a tegnapit. Én nem akarlak csak ARRA használni - lépett még közelebb.
Túl közel. A pillantása a szám és a szemem közt cikázott, egyértelmű téve a szándékát.
- Bence kérlek menj arébb - kértem.
- Te is akarod - lehelte a számba.
- Igen, de van még eszem és ez így nem megy - bújtam ki a kezei közül, kiszedtem pár ruhát és már ajtón kívűl is voltam.
A fürdőben felöltöztem, majd lementem a melegszendvicsemhez.
A nappaliban leülve , Bogi undorodva nézte, ahogy ettem.
- Hogy bírsz te ilyenkor enni? - fintorodott el.
- Én mindig bírok, de a fejem attól még fáj - mondtam - Bence bent volt a szobában... - folytattam.
- Szabolcs is - sóhajtott.
- És? Mi volt? - kiváncsiskodtam.
- Semmi kezdett volna magyarázkodni, mire közöltem vele hogy nem érdekel, csak fel szeretnék öltözni. Mire a végén már könyörgött, hogy hallgassam meg, és magyarázott hogy ha kell le is térdel - jelent meg egy halvány mosoly az arcán - De nem volt erőm hozzá és nem hagytam - komorult el megint - Nálad?
- Hát Bence is meg szerette volna magyarázni, de nem hagytam. Aztán megvádolt azzal hogy kinek a polója van nálam, mire közöltem hogy az apáé - Bogi felnevetett - Majd megakart csókolni, de nem hagytam - mondtam - Igen rólatok beszélünk - fordultam hátra a fülesekhez - Mehetnénk már ebédelni - álltam fel, hogy kivigyem a tányérom.
- Most kajáltál - nézett rám Bogi.
- És? Másnapos vagyok nem anorexiás - válaszoltam és kimentem a konyhába.
Elmostam a tányért, majd vártam hogy a többiek leérjenek végre.
- Basszus - mondta Bogi - Azt irja a facebook, ha megnyomom hosszan a like gombot, akkor likeolok. Na ne bassz! Szerintük hülye vagyok, vagy mi? - mondta halál komolyan, mire az arca láttán elnevettem magam.
- Hát figyelj, a facebook mindenkit hülyének néz akkor - vigasztaltam.
- Kösz - mondta.
- Ugyan - legyintettem vigyorogva és oldalra néztem.
Szabi és Bence önfeledten beszélgetett, nevetett. Erre a rossz kedvem megint visszajött.
Az étteremben rendeltünk és csöndben megebédeltünk. Érezni lehetett a feszültséget. Ez után, Bogival fürdeni mentünk volna, de a szülők nem engedtek, mert program van.
- Na szóval kitaláltuk azt, hogy mi kérdezünk és ti válaszoltok, oké? Kapcsolat ápolás - magyarázta Szandra.
- Mit terápiáztattok minket? - kérdeztem.
- Hagyjad úgy sincs más választásunk - vont vállat Bogi.

- Szóval - kezdte anya - Szüzek vagytok?
- Anya, te jól vagy? Mi ez a kérdés? Apa előtt? És ha megöl? - háborodtam fel.
- Miért nem vagy az? - folytatta nyugodtan.
- De, de ha nem lennék? - kérdeztem.
- Bogi? - hagyott figyelmen kívűl a saját anyám.
Na szép!
- Hülye kérdés! Persze, hogy lefeküdtek Szabolccsal 2 év alatt - forgattam meg a szemem - Ki vannak lőve.
- Igen, egyébként is ezzel dicsekszik - mosolygott szomorúan a barátnőm.
- Ez nem igaz! - tiltakozott az említett.
- Ó, dehogy nem! - szállt szembe vele.
- Jól van! Csönd! Fiam? - fordult Gábor, Bence felé.
- Már én sem - mondta.
- Lepődjünk meg - motyogtam.
- Hanna! - szólt rám apa.
- Most mi van? - kérdeztem értelmesen - Próbáltok segíteni, amit köszönünk, de elbaszták, kész!
- Nem is tudod hogy mi történt! - rivallt rám Szabi.
- Bogi mond meg az expasidnak, hogy fogja be vagy leütöm! - mondtam.
-Ne agresszívoskodj már! A francba is Hanna! A haverjaink ilyenek, ha azt mondjuk nyálas, boldog kapcsolatban élünk, akkor kiröhögnek minket és oda az ismeretségnek - magyarázta hangosan Bence.
- Most kábé azt mondtad, hogy szégyelitek hogy normális, komoly kapcsolatotok van - magyarázta Bogi.
A szülők, mint valami moziban ültek és néztek minket. Apánál még popcorn is volt! Most erre mit mondjak? Úgy érzem nem veszik ezt komolyan.
- Figyeljetek! Döntsétek el mit akartok. Barátnőket, vagy olyan barátokat, akik nem fogadnak el titeket, úgy ahogy vagytok - és ez volt a végszavam.
Fogtam magam és kiléptem az utcára. Sétálgattam, vettem pár cuccot, és este fele hazamentem. Felmentem a szobámba átöltöztem pizsire, majd befeküdtem az ágyba, alváshoz. Mikor már félkómás voltam, éreztem hogy besüpped az ágy mellettem, majd valaki összekulcsolja az ujjainkat.