Eighteenth Chapter

Alohaa madárkáim!♥ Meghoztam így este az új részt egy nappal hamarabb. Nagyon köszönöm a kommenteket és örülnek ehez a részhez is sokan irnának véleményt. Amint láthatjátok jobb oldalt lehet szavazni hogy az utolsó részekben melyik párossal történjen valami. Szavazzatok bátran és jó olvasást!:)

- Gyerekek mit döglötök a kanapén már napok óta? - kérdezte anya kulturáltan.
- Kikéne mozdulnotok - értett egyet Szandra.
- Akkor anya más véleményen vagyunk. Szerintem a nyár lényege hogy addig fetrengjek, amíg meg nem unom - szólalt fel Szabi, nappali kanapéján elterülve - Majd egy ilyen csodálatos 3 hónap után, beülök a suliba és addig tanulok, amíg meg nem őszülök hogy azután dolgozhassak.
- Ezt csodásan elmesélted - mondta Bogi - Már nincs is kedvem felnőni - szomorodott el.
- Jaj bébi nem azért mondtam! - ült fel Szabi - Jó életünk lesz, csak azt akartam hogy anyáék hagyjanak TV-zni, mert a Celeb vagyok ismétlése van - magyarázta meg.
Ebben az egészben annyi baj volt hogy a szülők ezt nagyon is jól hallották és így abszolút nem tágítottak el az elhatározásoktul.
- Én nem bánom ha kimegyünk a partra utána meg moziba - vontam vállat.
- Hé! - hőbörgött Szabi - Bence ki a barátnőd? Nem ismerek rá! - hülledezett.
- Hát - gondolkoztam - Igaz hogy Bence az idősebb - kezdtem, közben az ajtóhoz hátrálva, felkészülve a futásra - De kajakapitány és én köztem bizonyos tereken én érettebb vagyok - fejeztem be.
- Ezt most komolyan hangosan kimondtad? - vonta fel a szemöldökét a barátom.
- Hát igen. Nem mindenben, de néhány dologban - hátráltam egy aprót.
- Jó ezzel együtt tudok élni - biccentett.
- Micsoda? Bence ne legyél már puhány! - akadt ki Szabolcs.
- Bogi úgy érzem a nyáron én még tarkón fogom vágni a barátodat - közöltem.
A barátnőm észrevétlenül, sunyin egy aprót bólintott, hogy részéről rendben. Hát részemről is.
- Na akkor ebéd után mehetünk is egyből. Nem szeretem a fölösleges sétákat - jött be apa - 10 perc múlva indulunk. Éhes vagyok.
Apákkal nem vitatkozunk, így egyből felkeltünk  a helyünkről. Én megvártam még a többiek feltápászkodtak - Szabi legördült a kanapéról, magával rántva Bogit - majd indultunk fel a cuccainkért.
- Valami nagyon szexi bikinidet vedd fel - búgta a fülembe Bence a szobánkba - Szeretném ha tudnák hogy az enyém vagy.
- Ugye tudod hogy nem  egy romantikus filmben vagyunk? - fordultam felé.
- Igen, de jól hangzott és ami igaz az igaz.
- Hát rendben, de ugye tudod hogy a valóságban nem irigyelnek, hanem nyálcsorgatva, szemérmetlenül bámulják a másik párját - világosítottam fel.
- Igazad van - töprengett - Nem megyünk a partra. Még hogy téged nézzenek! Nem győzném lecsapni őket - csóválta a fejét, mire elnevettem magam és felkaptam magamra az egyik bikinemet.

Az étterembe érve elfoglaltuk a szokásos helyünket és egy 20 év körüli pincércsaj jött felvenni a rendelésünket.
Egész idő alatt hol Szabolcsot, hol Bencét bámulta feltünően, majd mikor fizettünk egy szalvétára ráfirkantotta a számát. Most et komoly? Hahó! Nem tűnt fel neki hogy mi is itt vagyunk?
- Öhm elnézést! - szólt vissza neki Bogi.
- Tessék? - nézett ránk unottan.
- A BARÁTOM - emelte ki  a szót - részén itthagytál egy koszos szalvétát - mondta neki.
- Ó, nálunk is hagytál - néztem rá.
- Bocsánat - szedte fel őket, felénk küldve egy megöllek pillantással.
- Remélem másnál nem fordult elő ilyen. Tudod ez kirugási ok szokott lenni, de nem hinném hogy a barátaink szólnának a főnőködnek - néztem rá ártatlanul.
- Ha visszafogod magad - tette hozzá Bogi angyali mosollyal.
A fiúk és Krisztiék rezzenéstelen arccal nézték a jelenetet, addig amíg a csaj el nem ment, mert utána egyből kitört a nevetés. Egyedül csak anyáék beszélgettek ez idő alatt.
- Hát ez nagyon jó volt! Le a kalappal előttetek! - tapsolt Kriszti.
- Ugyan - legyintettünk.
A tónál igazi hőség volt. De tényleg, még a fürdőruha is melegített. Bekentük magunkat naptejjel és már rohantunk is a langyos vízbe.
- Ó de jó érzés - bukott le vállig a vízbe Bogi.
- Ahogy mondod - értettem egyet.
Sokáig hűsöltünk, majd napoztunk kicsit, de Bence közölte hogy menjünk, mert még kikell találnunk milyen filmet akarunk nézni. Szerintem inkább az zavarta hogy páran megnéztek. Gondolom én, mert egy ideig nagyon kapkodta a fejét. Egyébként pont ő beszélne, akinek úszóbajnok alkalta van és 5 méteres körzetben bomlanak a nők utána.

Hazaérve megszárítottam a hajamat és felvettem egy elfogadható ruhát. Majd közös megegyezés alapján eldöntöttük hogy a 22 Jump Streetet nézzük meg.
Volt még egy fél óránk indulásig. Addig jobban rendbeszedtük magunkat és közbe megérkeztek Krisztiék udvarlói. Bemutatkoztak és nagyon rendesnek látszottak. Semmi kifogásunk nem volt Bogival velük. A vicces viszont az volt hogy Bence és Szabi jobban rászált a két fiúra, mint apa és Gábor.
- A kifaggató estnek vége van - állítottam le a barátainkat.
- Helytálltatok - nézett elismerően a két 16 évesre Bogi - Majd jövünk - kiáltotta a szülőknek.
Idejében odaértünk, megvettük a jegyeket - a Krisztiékét a kísérőik fizették - utána pedig felmentünk és felvásároltuk a mozi büféjének a felét.
A film vicces volt néha undorító, de az elfogadható fajtából. Visszafele mindenki a saját párjával ment kézenfogva, miközben a filmet veséztük ki közösen.
(SPOILER)
- A legjobb akkor is az volt, amikor Smidth megdugta a főnökük lányát és a haverja meg röhögőgörcsöt kapott az irodában - nevetett fel újból Szabi.
- Hagyjad már Smidth hamarabb ugrott mint kellett volna, csóri társának meg eltalálta a másik vállát a díler - vigyorgott Bence.

(SPOILER VÉGE)

És így ment a filmről  a sztorizgatások, amíg nem értünk haza. A kapunál mi diszkréten bementünk, otthagyva Eszteréket egy kis romantikára.

Bent anyáéknak elmeséltük a film finomabb verzióját tartalmilag, majd felmenve a szobánkba átöltöztünk pizsomára.
- Eszter meséljétek már el mi volt - kérte Bogi hirtelen.
- Gyertek a szobánkba akkor - mosolygott és bement az említett helyre.
- Most itt hagytok minket? - háborodtak fel a lakótársaink.
- Igen - ismertük be.
- Nem baj úgy is foci meccs lesz - röhögött Szabi.
- Majd a szobánkba találkozunk - suttogta Bence és csókot nyomott a számra.
- Siess majd! - kacsintottam.
-Ne nézzél így rám, mert a szobában fogunk akkor mindjárt kikötni - fenyegetett, mire elnevettem magam és feltettem a kezemet a megadás jeléül, majd Bogi után bementem a húgomék szobájába.

Seventeenth Chapter

Sziasztok Madárkáim! Röstellem hogy hosszú időközönként hozok részt, de csak így tudok. 

Egy kis infó olvasás előtt:

- Még kb. 5 rész várható az epilóguson kívűl

- Még ezt a blogot befejezem a The Big Adventure blogomat szüneteltetem, amit majd a mai nap folyamán kirakok

- Folytatni fogom, ha ezt befejeztem

- Utolsó sorban pedig szigorúan minden szombat vagy vasárnapra részt várhattok, mert beosztom a napirendem és erre is hagyok időt

Jó olvasást! :)

Mostanában kicsit furcsa Bence. Mármint nem úgy, mintha titkolózna, hanem hogy néha úgy néz rám, mintha a szemével vetkőztetne. Viccesen hangzik, de így van. Persze erről beszéltem Bogival és neki is megvolt a maga véleménye.
- Egyszerű. Téged akar - jelentette.
- Hogy engem? Mármint ÚGY? - néztem rá nagy szemekkel.
- Hanna majdnem 20 évesek vagyunk. Nyugodtan kimondhatod hogy leakar veled feküdni - közölte Bogi halálnyugodtan.
Jó hát nem tilos mondani, de akkor is olyan fura kimondani azt hogy Bence ezt akarja. Bár mégis egyértelmű, hiszen majdnem 23 éves a pali. Most ha anyát kérdezném akkor tuti jönne egy csomó felesleges rizsával, majd közölné hogy beszéljek vele erről. Ami amúgy tök logikus, csak hát nem tudom hogy hozzam szóba vagy vágjak bele. Istenem, mintha 16 éves lennék. Teljesen rásztresszelek. Bár szerintem mindenki nem? Hogy elszúrsz valamit, nem jól csinálsz.
Persze a könyvekben ez mindig egyszerű. Csak úgy izzik a két karakter között a vágy már az elejétől utána valami alkalmi dolog lesz, később persze egymásba szeretnek, de nem ismerik be se egymásnak, se önmaguknak. Utána történik, amikor a két ember egymásra talál. Tökéletesen leírva és mi elhisszük hogy tényleg így van. Majd egy kis félreértés, a csaj sírva elmegy, a pali rájön szereti őt. Egyből értemegy, elmondja mit érez, happy end és epilógus. Milyen megható.
Mondjuk nem mondhatok rá rosszat, mert nem erőltet semmit, csak jelezte úgymond. Tegnap óta nagyon rágörcsölök erre, még az arcomon is látszik hogy hülye vagyok. Bencének is leesett hogy valami van velem. Néha szívesen lennék nyitott könyv helyett, csukott.
Egyébként imádom a Twilightot, de inkább csak az első és az utolsó részt. Ezt a nyitott könyveset is onnan vettem. De így visszakanyarodva, arra jutottam hogy beszélek erről Bencével. Csak még nem tudom hogy vágok bele. Mert most nem állhatok csak úgy oda elé... Azért az fura lenne nem? Ajj, annyit görcsölök ezen, bár inkább vesézzem ki  magamban a dolgokat.

Amúgy a problémámon kívül nincsen semmi gond. Az  egyetem egy hónap múlva kezdődik. Alig várom. Igazából mindig az egyetemet vártam a középiskolát csak egy átmeneti  állapotnak találtam a végső célomhoz. Nem mintha amúgy nem élveztem volna.

- Minden rendben van? - huppant le mellém Bence az ágyra.

- Persze - mosolyogtam, amennyire tőlem telhet.

- Nem hiszek neked. Ugye tudod? Túl átlátszó vagy - nézett rám.

- Rendben - úgy gondoltam itt a jó alkalom elmondani - Szóval te fiú vagy, én meg lány. És te... akarsz valamit.. amit a fiúk szoktak... és a lányoknak ez nagy lépés.. és én tudom hogy vársz rám  meg minden... de szeretném tudni  hogy tényleg akarod e... mert ha igen akkor én is csak... ez nekem  nagyon furcsa... vagyis nem tudom, hogy hogy álljak ehhez.. mert nincsen tapasztalatom - makogtam össze-vissza, mint egy idióta.

Gratulálok Szabó Hanna! Ez dicséretes volt! Dicséretesen béna.

- Hanna remélem tudod hogy ez volt a legértelmetlenebb megmagyarázásod, amit valaha hallottam tőled - nevetett - De amúgy értem és tudod hogy én nem erőltetek semmit sem.

- Én tudom, de bízok benned - mosolyogtam rá halványan.

- Ez esetben... - húzódott sunyi mosolyra a szája, miközben fölém mászott.

A szívem meglódult. Kicsit megdöbbentett ezzel  a cselekedetével.

- Nincsen semmi baj - mosolygott rám megnyugtatóan, majd megcsókolt.

A lélegzetem is elállt. Az  agyam lefagyott, de visszacsókoltam. Bence gyengéden végigsimított az oldalamon, mire libabőrős lettem a keze mentén. Ösztönösen húztam közelebb magamhoz és simogattam a hátát, néha összegyűrve a pólóját. Felbátorítást érezve ezzel, ahogy leért a pólóm szegélyéhez, lassan elkezdte felfelé húzni.

- Milyen puha bőröd van. Gyönyörű - suttogta ahogy az anyag lekerült rólam.

Jóleső érzés futott végig rajtam. 

- Biztos vagy benne? Csak mert ha nem, akkor mond. Abbbatudom hagyni - nézett rám barna szemeivel.

- Bízok benned - szorítottam meg a karját.

Bence ezekután nem finomkodott. Apránként lekerültek rólunk a ruhák és életem eddigi legszebb élményét éltem át Ő vele.

- Ugye nem bántad meg? - kérdezi.

Az ágyban fekszünk egymás mellett és csak élvezzük a másik társaságát. Nem akarunk kimenni, hogy kérdezősködjenek.

Most olyan, mintha egy buborékban lennénk, ahol csak mi ketten vagyunk. Ha kimennénk a szobából a varázs odaveszne és a buborék is kipukkanna.

- Persze hogy nem - adtam az arcára egy puszit, mire szorosabban magához húzott - Mennyi az idő? - érdeklődtem.

- Délután 3 - nézte meg a telefonján a választ.

- Hát jól el szórakoztuk az időt - mondtam.

- Ez tetszik! Elszórakoztunk... - villantott meg egy sunyi mosolyt - Na de menjünk, mert kikell elégítenem a kaja iránti éhséget is.

- Rendben - sóhajtottam, majd magamköré csavarva az egyik takarót botorkáltam oda a szekrényhez.

Elég idiótán néztem ki. Leginkább egy pingvinhez tudtam volna hasonlítani magamat.

- Ugye tudod hogy láttam már mindent, amit takarsz? - vigyorgott rám Bence.

- Tisztában vagyok vele, de nekem így jobb - válaszoltam - Inkább fésülködj meg.

- Miért? - vonta fel a szemöldökét.

- Szexi a most keféltem, vagy feküdtem le a barátnőmmel haj, de túl egyértelmű a lentieknek.

- Na és? - kérdezte.

- Biztos akarod te látni apám arcát? - érdeklődtem.

- Igazad van. Inkább belövöm a hajam. Nem akarok meghalni - tért észhez és a cuccával együtt bevonult az egyik fürdőbe.

Igazából, nem hinném hogy apa kiborulna, de azért egy kis ijesztgetés nem árt szerintem.

Összeszedtem a ruháimat és én jobbnak láttam megfürdeni. A zuhany alatt emlékképek ugrottak a szobában történtekről és éreztem hogy az arcom egyből természetellenes, piros színt vett fel.

- Fáj? - kérdezte Bence lefele menet.

- Kicsit - ismertem be.

- Lesz ez még jobb is - súgta a fülembe, mire elpirultam.

A nappaliba beérve csak Szabolcsot és Bogit találtuk.

- Többiek? - huppantunk le az ágyra.

- Kimentek a partra. Akartunk szólni nektek, de amikor felmentünk, fura hangokat hallotunk a szobátokból és nem akartunk zavarni - vigyorgott Szabi.

- Nem hinném hogy rátok tartozik ez - motyogtam, miközben a barátom vállára hajtottam a fejemet.

- Igazából semmit nem hallotunk, azt hittük alszotok, de kösz az infót - kacsintott Bogi - Üdv a nem szüzek társaságában Hanna!

- Jézusom Bogi! Ugye tudod hogy ez nagyon elcseszettül hangzott? - néztem rá.

- Tudom. Majd kitalálok majd valami jobb nevet - gondolkozott.

- Ráér. Csak szólj előtte, mert beírnám az aranyköpési listádba - nevetett Bence, miközben átkarolt.

- Na a barátnőm híres lesz - bicentett Szabi elismerően.

Azt gondoltuk hogy itt abbahagyja, de utána fogta felpattant, elkapta Bogit, a vállára kapta, mint egy zsákot és elkezdett a kert fele futni, miközben az ordibálta hogy "Paradontax!"

- Az nem valami fogkrém? - néztem furán Bencére.

- De - mondta és pár másodperc után mindketten szakadtunk a nevetéstől.

Sixteenth Chapter

Az élet nem mindig habos torta. Az ember soha sem tudja mikor, mi fog történni. Néhányan pont ezt szeretik, de mások inkább ha találnának egy könyvet, benne az életükkel habozás nélkül kinyitnák.
Az emberek kíváncsiak és roppantul figyelmetlenek. Én az utóbbi áldozata lettem.
- Hanna vigyázz! - visszhangzik a fejemben egy hang.
El szokták mondani mi történt, de  csak néhány dolgot jegyzek meg belőle.
A fehér köpönyeges szerint túl nagy sokk ért akkor és az agyam nem enged visszaemlékezni az autóbalesetem teljes napjára.
Igazából nem érdekel hogy, hogyan lettem tiszta horzsolásos - bár a törést megúsztam - csak a deja vúk, meg mikor kérdeznek hogy emlékszel erre és nem. Nem emlékszek. És ha akarnék se tudnék visszaemlékezni, mert olyankor rám jön a fejfájás.

Vér és sötétség, mint általában lenni szokott manapság. Egy kacaj, egy séta. Csak egyetlen egy óvatlan pillanat és vége a boldog pillanatoknak. Kék és fehér fények. Sok ember kiabálása. Egy zsibbadt test. Fennakad szem, a legjobb látvány. Hívogat az édes öntudatlanság, de egy hang. Egy angyal hangja mégis itt a tart a fájdalmak közt. Érzem hogy megbízhatok benne. Érzem a szeretetét.

- Tarts ki! - mondja, és én én hiszek neki.

Hiszek, mert tudom  hogy szeretem.

Riadva ébredek fel az álmomból, ami már harmadik napja kísért. Talán ez a balesetem napja burkolva. Fogalmam sincsen.

- Hanna! Minden rendben? - jön  be Bogi.

- Persze csak egy rossz álom - legyintek.

- Ha te mondod - húzza el a száját - Figyelj... Bencét nem akarod ma  már beengedni magadhoz? A srác konkrétan megőrült, hogy emlékszel rá és nem akarod látni.

- Nem tudom mit mondjak neki - ismertem be - Olyan fura érzésem van.

- Nem fogod tudni  kideríteni, amíg nem próbálod meg, szóval behívom - kacsintott kifelé iszkolva a szobámból.

nem  foglalkoztam a kinézetemmel. Tudtam hogy egyszerűen borzalmasan nézek ki. A hajam egy szénaboglya, smink semmi és a testem tele van horzsolásokkal és zúzódásokkal.

- Gyere be nyugodtan - mondtam  mielőtt kopogni tudott volna.

- Ezt hogy csináltad? - lépett be Bence a szobába.

- Csak megérzés - vontam vállat.

- Hogy vagy? Minden rendben? - tette fel  a kérdéseket.

- Többé-kevésbé - feleltem - Még mindig nem emlékszem a dolgokra. És nagyon  sajnálom hogy nem akartalak beengedni, de egyszerűen éreztem hogy nem vagyok  rá felkészülve - hajtottam le a fejemet.

- Semmi  baj  csak megint kicsit rám ijesztettél - érintette meg az  arcomat.

Érintés...

Képek értelemszerűen ugrottak be a fejemben.

Éppen nevetve mentünk  a város utcáin. Annyira önfeledten szabadnak éreztük magunkat hogy nem figyeltünk semmire sem. Nem néztem szét az úton, ráadásul még mosolyogva vissza is fordultam. Pár másodperccel később pedig valami nekem csapódott. A következő pillanatban már a földön volnce kérlelt hogy tartsak ki.

Ő volt az angyal.

- Istenem - lábadtak könnybe a szemeim.

- Mi a baj? - kapta rám a tekintetét.

- Te vagy az angyal - sírtam.

- Milyen angyal? - értetlenkedett.

- Mikor eszméletlen voltam, a te hangod, egy angyal hangja tartott itt, különben elaludtam volna és azt hiszem örökre - magyaráztam.

- Ez azt jelenti hogy majdnem meghaltál? - nézett rám kitágult szemekkel.

- Igen, de mégsem - öleltem át szorosan - És mindenre emlékszem.

- Hála az Istennek! - szorított magához.

- Azért csak okosan - figyelmeztettem - Most egy darabig törékeny vagyok - vigyorogtam.

- Rendben van bébi, de most lejősz végre emberek közé. Na gyere - kapott fel menyasszony pózba.

A nappaliba mindenki ott volt.

- Gondolom reménykedtetek benne hogy Bence majd segít és így összecsődültetek hogy egy helyen legyertek, mire leérkezem. Na igazam van vagy igazam van? - húzogattam a szemöldökömet.

- Na úgy látom Hanna visszatért közénk - mosolygott Szabi.

- Igen. Emlékszem mindenre - bólogattam - És nagyon remélem hogy fejfájásom már nem lesz többet.

Csak ültünk  és beszélgettünk, mint egy nagy családi  a filmekben. Az előbbi még igaz is. De akárhogy akartam, így is hamarabb fáradtam el és kis győzködés után, Bence kivitt még egy kicsit a kertbe levegőzni.

- Annyira örülök hogy minden rendben - sóhajtott.

- Rendben lesz, ha nem leszek olyan, mint valami MMA birkózó, akit összevertek - mondtam, mire elnevette magát és megcsókolt.

Le se tagadhatnám hogy kötődöm hozzá. Annyira egy idióta, hogy csak neki  sikerült egy másfél hónap alatt belopnia magát a szívemben. Talán  már nem lesz itt több szörnyű dolog. Ha csak nem a szülők válni  akarnak. Na, de azt csak nem  teszik meg. Hát látszik hogy szeretik egymás. Ugye? Hát persze. Na jó inkább ilyeneken azt hiszem  nem gondolkodom.A lényeg az hogy most teljesen, minden rendben van.