First Chapter

Csumi! Köszönöm a visszajelzést plusz a rengetek oldalmegjelenítést ahogy ígértem itt az első rész. Egy komment után jövök!:)

Miután megtudtam, hogy a nyarat a Tóth családdal töltöm, anyának csak egy "nagy szuper" -re tellett, tőlem. Miután kiment, azonnal videóhívást indítottam Bogival és örömmel konstantáltam hogy nincsen Szabiéknál. Elkezdtem neki mondani hogy nekem mennyire rossz, meg kicseszés - persze mindent elmondtam neki tavaly - ő meg csak csendben hallgatott és hagyta hogy kitomboljam magam. Ami persze sokáig tartott, ugyanis egész héten ezt mondtam neki. A plázában, a parkban, náluk, nálunk.
Aztán eljött az utazás előtti nap, amin anya közölte, hogy természetesen én nem férek be a kocsiba a csomagok miatt, és hogy Tóthékkal kell utaznom 4 órát!
- De mért nem mehet velük Eszter ? - hisztiztem érett 19 és fél évesen - 5 éves osztályba jártam. - Mert jön velünk Kriszti és ő szeretne Eszterrel együtt utazni, mellesleg ott lesz neked Bogi. Vita lezárva! - fejezte be anya.
Az utazás reggelén Bogival - nálunk aludt - reggel 5-kor felkeltünk és nekiálltunk készülődni. 6-ra készenléti állapotban voltunk az előszobába.
A dudálás jelezte hogy itt vannak értünk. Kimentünk és egy gyors köszönés kíséretével beszálltunk az autóba.
- Eldöntöttük hogy Pestnél mindenki helyetcserél - mondta Szandra.
Ez logikus, bár nekik szuper menő, legújabb, legnagyobb, nem tudom milyen márkájú kocsijuk van. Sose tudom milyen márkájuak a kocsik, ha csak nincs valahol ráírva a neve. Na szóval az egész autó olyan mint, más normális kocsi, csak ebben hét ülés van. Kettő elöl, háta mögött kettő és amögött újabb  két ülés. Mi leghátul ülünk most Bogival.
- Rendben - bólintott rá mindenki.
Egy idő után sikerült aludnom még egy kicsit, de hamar fel is keltem.
- És Hanna hogy sikerült az érettségi? - érdeklődött Gábor - Hova mész tovább tanulni?
- Hagyjad apa még félig kómás - nevetett Szabi.
- Ébren vagyok - dünnyögtem - Hát mindenből ötösre érettségiztem, van egy közgazdász szakmám, egy felsőfokú angol nyelvvizsgám és a középfokú franciám is. Tovább tanulni meg Debrecenbe megyek, jogra az egyetemen - mondtam.
Bogit gondolom már kérdezték, ők is oda mennek Szabival, csak turisztikára.
- Bence is odajár - mosolygott Szandra.
- Igen harmadévre megyek - mondta az említett.
- Hát ez fantasztikus - lelkendeztem.
Ez az én formám. Rittig olyan emberrel fogok egy egyetemre járni, akit nem túlzottan bírok. Jellemző rám a bénaság.
Az út további részében mindenféléről beszélgettünk. Pesten megálltunk mekizni és helyetcseréltünk. Elöl most már Gábor vezetett, Bence helyett. Mellette Szabolcs volt helyén, Szandra. A hátuk mögött Bogi és Szabi. És az ő hátuk mögött pedig Bence és én. Úgy látszik előszeretettel játszik velem az élet. Ez még nem is lett volna annyira rossz, de Bogi és Szabi felhúztak előttük és a hátuk mögött lévő "falat", ami eltakarja az embert, mondván kettesben akarnak lenni. Így hát élvezhettem Bence társaságát két óráig.
- Megköszönném, ha arébb vinnéd a lábad mielőtt összeragadunk - mondtam.
Egy pillanatig elkerekedett szemekkel nézett, de utána válaszolt.
- Örömmel, ha te is arébb viszed magad, mert a jelenléted is zavar - vigyorgott.
- Hát sajnálatos módon ez nem megoldható - ráztam a fejem tetett szomorúsággal - Pedig minden vágyam ez hidd el. Nincs sok kedvem egy bunkóval egy légtérben lenni, két és fél hónapig.
- Más lányok nem ezt mondanák - pökhendiskedett.
- Én nem vagyok más lány - vágtam rá reflexből.
- Tudom - bólintott, mire ellágyult a szívem - Ezért is kölcsönös az érzés, hogy ne legyünk egy légtérbe - mondta, mire bensőm újra megkeményedett - Semmi kedvem a társaságodra.
- Helyes, mert nekem se a tiedre, és ha most megbocsátasz meguntam ezt a beszélgetést, alszom egyet - fejeztem be a bájcsevelyt.
- Persze - mondta halkan, majd kibámult az ablakon.
Én fogtam a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni.
Hollywood Undead - We are számnál keltem fel, amikor Bence meglökött, mert "megérkeztünk pisis".
- Mégegyszer ezt mondja, a feje nem lesz a helyén - fenyegettem halkan, miközben kimásztam az autóból, majd elindultam a többiekkel apáék felé.