Prológus

Madárkáim! Isten hozott titeket az újabb blogomon. Már régen meg volt a fejemben az ötlet, csak a megvalósításra várt. Nem is húzom az időt itt a prológus!:)

Menni fog, gyerünk. Oda passzolom Evelinnek, aki vissza dobja nekem, és egy gyors mozdulattal a kapuba lövöm. Sikerült! Nyertünk! Az érzés egyszerűen felfoghatatlan.
- Megyei elsők.. - viszhangzott a fejemben.
Zsolti edző bá' nagyon büszke ránk! Amint kiosztották az aranyérmeinket, egyértelmű, hogy képet csinálunk. Alap dolog hogy kell facebookra, twitterre és minden egyéb közösségi oldalra. Na meg hát, csak meg kell örökíteni ezt az egészet! A lányokkal ezután úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk és majd holnap ünnepelünk, mert most túl fáradtak vagyunk.
Boldogan mentem haza, bár biztos úgy néztem ki mint, a mosott szar. Amikor beléptem a lakásba anya egy tálca sütivel egyensúlyozott, amit bevitt a nappaliba. Értetlenül mentem utána. Amikor beléptem, már a barátnőjével beszélt, Szandrával. Ott volt még a férje, Gábor. A fiaik Szabi, aki a legjobb barátnőm, Bogi barátja. Mellesleg ő is itt van. És Bence az idősebb, akit most látok életemben először. Kár pedig. Tipikus helyes pasi. Barna zselézett haj, barna szemek. Az ilyen kinézetű emberek mindig szimpatikusabbak nekem mint, a "szőke, kék szemű herceg, fehér lovon". 5 évesen már rájöttem, hogy ilyen csak a filmekben van, illetve néhány Disney hercegnős mesefilmben. Nem mintha a kedvencem lenne még mindig az Anasztázia. Ááá hol?!
Természetesen mikor beléptem a szobába egyből rám irányult a figyelem.
- Sziasztok! - intettem - Apa és Eszti hol vannak? - kérdeztem.
- Apád a hátad mögött - szólalt meg az előbbi személy - A húgod meg a barátnőjénél, Krisztinél - világosított fel, majd leült anya mellé.
- Na hogy sikerült? - kérdezte Szabi.
- Hát - kezdte - Az első meccs még úgy ahogy nem volt nehéz, de másik csapat elég kemény volt. És hát kaptam pár lópuszit, ahogy mindenki, de...
- Mondjad már! Mindjárt meghalunk! - mondta Bogi, mire felnevettem.
- Jól van! - dobtam le a sport táskám és megmutattam az aranyérmet - Mindenkit megvertünk! Megyei elsők lettünk, és megyünk az országosra! - jelentettem be ünnepélyesen.
Erre mindenki megörült és gratulált.
- Na és mivel ünnepled? - kérdezte mosolyogva Szandi.
- Hát szerintem dobálok párat, mert túlságosan felvagyok pörögve, aztán alszom 12 órát - gondolkoztam el.
Ezután már nem igazán foglalkoztak velem, amit nem bánok. Nem szeretek a figyelem középpontjába lenni. Felmentem az emeletre, a szobámba átöltöztem, kicsit rendbe szedtem a hajam, majd az udvaron a tárolóból kivettem egy labdát és azt kezdtem el a falnak dobálni. Újra, újra és újra.
- Dobd ide a labdát - mondta valaki a hátam mögött.
- Fájni fog - figyelmeztettem.
- Nyugi - mondta határozottan.
Tettem amit kért. Fogtam a kézilabdát és erőből odadobtam.
- Basszus ez tényleg rossz - fájlalta a kezét Bence.
- Én mondtam. Mutasd - utasítottam, mire odanyújtotta a kezét - Rendben, nem vészes. Mindjárt jövök maradj itt kérlek - kértem.
Fél perc múlva már egy kenőccsel tértem vissza. Alaposan bekentem neki és megmasszíroztam a puha kezét.
- Hogy hogy kijöttél hozzám? - kérdeztem.
- Unatkoztam bent - vont vállat - Gondoltam itt látok valami izgalmasat.
- És láttál? - érdeklődtem.
- Nem - rázta a fejét mosolyogva, mire elnevettem magam.
Ezután elkezdtünk kérdezgetni egymástól. Bevallom párszor elpirultam, de ilyen fiú mellett ki nem?
- Hogy van a kezed? - néztem rá.
- Már jobb köszi. Egy pisistől nem rossz - vigyorgott gúnyosan.
- Mi van? - értetlenkedtem "kúlturáltan".
- Nem szoktam 2 évvel kisebbekkel kavarni - mondta.
- Miből gondoltad hogy kavarni akarok veled? - kérdeztem.
- Az ember nem pirul el csak úgy mikor mással beszélget - világosított fel.
- Ja bocs - álltam fel - Nem gondoltam hogy ennyire bunkó vagy 2 és fél év korkülönbség miatt - mondtam gúnyosan - Örülök hogy megismertelek, nekem ennyi bőven elég volt. Na csá - csaptam bele direkt a fájós kezébe, majd vissza sem nézve bementem a szobámba, hogy aludjak egy nagyot.

*1 év múlva*
Túl az érettségin. Minden sikerült és most jön a megérdemelt pihenésem, a nyár. Mint minden évben most is Balatonra megy a család egész nyárra. Ez mind szép és jó volt, amíg anya be nem jött a szobámba, az utazás előtt egy héttel, mert " bejelentésem van" cimszó alatt.
- Jaaj Hanna nagyon jó hírem van - lelkendezett - Szandival megbeszéltük hogy ők is jönnek velünk a nyárra, és hozzák Bogit is, így pluszba mi is elvisszük Krisztit hogy Esztivel legyen. Már minden le van rendezve. Hát nem fantasztikus? - kérdezte 1000 wattos mosollyal.
Most erre mit reagálhatnék? Hiszen összezárva leszek Bencével két és fél hónapig! Mit ne mondjak érdekes nyárnak nézek elébe...