Second Chapter

Hello!:) Újabb rész! Nem húzok időt 2 komment és rész!:)

- Na minden rendben van? - kérdezte anya, mire bólintottunk - Ugye hogy nem kellett volna hisztizned Hanna?
- Miért hisztizett? - érdeklődött Bence.
Persze hogy előszeretettel érdeklődik a kirohanásom iránt. Csak meg ne tudja.
- Velünk akart jönni, bár nem tudom mért. Lehet félt Bence mit gondol róla, hiszen egy éve találkoztak - gondolkozott - De ahogy toporzékolt emiatt - rázta a fejét.
És megtette nem hiszem el! A saját anyám beéget. Ez milyen már? Valószínű, hogy attól féltem hogy majd a nagy Tóth Bence mit gondol rólam. Hát nem egyértelmű?
- Én is erre tippelek Anikó - mondta vigyorogva az említett személy, anyának.
- Na és mit gondolsz róla? - kérdezte izgatottan Szandra.
- Nagyon sokat változott. Jó értelemben. Szebb lett és okosabb - mondta és a szemén látszott az őszinteség, ahogy végig nézett rajtam.
Ahogy a két szülőre néztem, láttam hogy többet gondolnak bele ebbe az egészbe. Szerintem, nekik ez felért egy szerelmi vallomással és gondolatban már az esküvőnket szervezik. Pedig csak kedves akart lenni. Gondolom, és már nem akart tovább égetni, bár az előbbin még mindig jól szórakozik az arcát nézve.
Eközben Eszter és Kriszti ugrált mint, két idióta hogy menjünk már be megnézni a házat. Eleget téve a kérésüknek, a ház felé vettük az irányt. Kivülről nem tűnt túlságosan nagynak, mellette meg volt egy tágas kert. Az egész terület füves volt. Ahogy a szememmel körbe pásztáztam, láttam hintát, napozóágyakat, hintaágyat, grill és szalonnasütőt, amit egy fedett rész alá építettek a kertbe. Az udvar megvizsgálása után felmentünk a lépcsőn. A bejárati ajtó mellett volt egy nagy asztal és körülötte székek. Gondolom itt lehet ebédelni, vagy kiülni, ha akarsz és az eső sem eshett az emberre, ugyanis itt is van tető. Amikor beléptünk, egyből vissza szívtam hogy kicsi ház. Ez hatalmas! Lent, ha kétszer balra fordultunk, volt egy szoba, amit a szülők rögtön lefoglaltak. Ha csak egyszer fordulunk balra, akkor egyenesen ott a nappali. Plazma tv, két kanapé, fotel, üvegasztal. Jobbra pedig a konyha van, ahol mindenből kettő van. Mosogató mikró, tűzhely. A konyha mellett pedig egy fürdőszoba volt. Na most a mi szobáinkhoz úgy jutunk el, ha a bejárattól egyenesen megyük, ott van egy lépcsőt, és ha azon felmegyünk, akkor találunk az emeleten három kétágyas szobát és két fürdőszobát.
A két 16 éves lány közölte hogy az övéké a középső szoba, mire Szabiék rávágták, hogy ők lestoppolják a bal oldali szobát, majd az említett négy ember lement a cuccaiért. Nekem pedig a ház csodálásától, egészen leestek addig a dolgok, hogy Bencével kell egy szobában aludnom két és fél hónapig! És a szülők még szövetkeztek is abban, hogy lefoglalták a négy ágyas szobát, ne hogy Bogiék, meg mi odamenjünk. Nagyon ravaszak.
- Fantasztikus, hogy az élet kicseszik velem - mondtam, majd Bencével a hátam mögött mentünk le mi is a dolgainkért.
Szerintem a fiú azért nem szólalt meg eddig, mert egy jó szava sem lenne ezzel kapcsolatban. Ez okból jobban is teszi. Amikor a bőröndjeink már a szobában voltak neki álltunk kipakolni a szekrénybe. Mikor már csak a pizsomát kellett volna a helyére raknunk, láttuk hogy az ágyunk egy ágy, két személyre. De jó hogy én azt hittem, hogy a kétágyas azt jelenti, hogy két ágy, amik egyszemélyesek.
- Frankó. Én alszom baloldalon - jelentettem ki.
- Én is ezt gondoltam - bólintott.
- Gyerekek öltözzetek át megyünk enni - szólt fel apa.
Elkezdtem kidobálni egy fehér atléta felsőt, amire az volt ráírva, Chicago 79, meg egy farmer rövidnadrágot, amihez majd a fekete gladiátor szandálomat veszem fel.
Lassan levettem a polómat, majd megakadt a szemem Bencén, aki döbbenten nézett felém.
- Mi az nem láttál még nőt öltözködni? Ez olyan mint, a fürdőruha - vilàgosítottam fel.
- Igazad van - bólintott és befejezte a nyálcsorgatást, majd ő is levette a felsőjét.
Istenem, az a has! Hogy fogom ezt bírni? Hiszen, így fürdik és alszik mellettem. Na jó, majd esetleg "véletlenül" hozzáérek alvás közbe vagy valami.
- Mi az nem láttál még pasit félmeztelenül, Hanna? - röhögött Bence az arckifejezésem láttán.
Visszatért a bunkó éne, megint. Gondolatban belevertem a fejemet a szekrénybe, hogy hogyan jutottak ilyen gondolatok az eszembe. Miután ezt lezavartam magamban fél másodperc alatt, halál nyugodtan kezdtem el levenni a nadrágom, és örömmel néztem oldalra, ahol Bence megint bámult.
Miután mindketten felöltöztünk, elraktam a zsebembe a telóm és a pénztárcám, majd a napszemüvegemet, amit sikeresen megtaláltam. - Mi tartott ennyi ideig? -  kérdezte Gábor tőlünk, ugyanis már mindenki lent várt.
- Nem találtam a napszemüvegem - vontam vállat.
- És ahoz Bence is kellett? - mosolygott Bogi.
- Jó fej volt és megvárt - vontam vállat - Bár legközelebb segíthetne - sandítottam rá.
- Én másba segítenék neked szívesen - nézett rám, megeresztve egy perverz megjegyzést, mindenki előtt, mire anyámék megint félreértették.
Egyszer megunom, és akkor biztos hogy elmondok mindent, így mindenki kíváncsi tekintetét félrerakva, egy szemforgatás kíséretében indultam ki a házból.