Eighth Chapter

Madárkáim hamarabb rész, ugyanis jövőhét hétfőn szóbelizek, mert àt tették. Az írásbelit meg letudtam. Legyetek rosszak:D

Megvilágosodásom után a fürdőbe indultam, ugyanis extrán büdös alkohol szagot árasztottam. Egy meleg zuhany után indultam felöltözni. Egy fehér top és a szokádos farmer rövidgatyám mellett döntöttem. Lefele menet azon gondolkoztam, hogy elmondjam e Bencének hogy mindenre emlékszem, vagy legyek köcsög és tagadjam.
Azonban a nappali előtt meghallottam a nevem, így megtorpantam és fülelni kezdtem.
- Azt mondod semmire nem emlékszik? - kérdezte Bogi.
- Szerinten nem - válaszolta Bence.
- És mit akarsz csinálni? - kiváncsiskodott Szabi.
- Semmit. Mit tudnék? Hanna emlékszel mikor tegnap elmondtam neked hogy szeretlek? Még hülyének nézne. Lehet ennek jövője sincs... Talán hagyom a francba - mondta.
- Sziasztok - rontottam be - Bence beszélhetnénk? - néztem rá.
- Persze - tápászkodott fel, majd követett az udvarra.
Ott leültem az egyik hintaágyba, a fiú meg mellém.
Pár percig csöndben voltunk, míg összeszedtem a gondolataimat.
- Mindenre emlékszem a tegnapból - nyögtem ki - És a reggelből is - tettem hozzá.
- És? Mit mondasz rá? - kérdezte halkan.
- Amit tegnap mondtam. Azt hiszem érzek irántad valamit és az barátságnál több - mondtam őszintén.
- Akkor? Megpróbáljuk? - kérdezte.
- Nem egy rossz ötlet - mosolyogtam rá.
- Gyere ide - ölelt meg.
Úgy érzem minden a helyére került úgy 10 percig. Ugyanis egy csaj jött be a kertünkbe és mikor meglátta Bencét az ölébe ült és lesmárolta.
Na jó... egy, ki ez a nő? Kettő, hogy került a kertünkbe? És három, mért mászott rá a fiúra, akivel 10 perce együtt vagyok?
A nőt hajánál fogva a földre rántottam.
- Mi szar folyik itt? - kérdem kultúráltan - Tudjátok mit? Nem érdekel! Császtok! - mondtam és elindultam sétálni.
Egész nap bojongtam Siófokon. Hívott szerintem már mindenki, de az első 5 hívás után kikapcsoltam a telómat. Kaját meg vettem a bódéknál, ha éhes voltam.
De, ki volt az a lány? Egyáltalán, hogy jutott be a kertbe? Mi ez? Valami elcseszett film?
Nem volt semmi problémám, amíg Bencébe nem lettem szerelmes. Annyira maradt meg belőlem hogy nem sírok. Óh Jézusom, még csak az kéne... Életemben nem sírtam fiú után és nem most akarom elkezdeni.
Azt hiszem olyan 8 óra környékén elkezdett esni az eső. Eleinte csak csepergett, de egy órára mintha, dézsából öntötték volna.
Meg makacsolva magam, csak azért se akartam hazamenni. Inkább a hülye fejemmel és gondolataimmal mászkáltam a szakadó esőben.
- Hanna!- kiáltott utánam valaki, mire megfordultam.
- Bence mit keresel itt? - néztem rá.
- Ki vagy kapcsolva - mondta.
- Na nee! Tényleg? - játszottam a hülyét - Talán mert egyedül akartam lenni - magyaráztam - Minek kerestél meg? Gondoltad részegen, szétlőve fekszem valamelyik árokban?
- Mert aggódtam érted!  - kiabált idegesen a hajába túrva.
- Értem? Ugyan mért? Azt hittem azzal a vöröskével jól meg vagy - néztem a szemébe.
- Ő egy hiba volt. Próbáltalak elfelejteni téged. Nem hittem hogy tényleg komolyak az érzéseim irántad... Utána meg minden gyorsan történt és őt  elfelejtettem, annyira jelentéktelen számomra... A francba is Szabó Hanna szeretlek, nem akarok mást rajtad kivűl! Fogd már fel! - mondta, majd ajkait az enyémekre nyomta.
 

Seventh Chapter

Nincs sok mondanivalóm, 3 komi és rész!  Jövőhét csütörtökön lesz új, mert angolból vizsgázom. Kéttanyelvű átka:D  Szurkoljatok:) A mai részben, betekinthettek Bence fejébe!:)

Bence
- És ott állt előttem ő, akit nem nevezünk nevén - konferált fel Hanna, egy Harry Potter szöveggel, majd elkezdett magán nevetni.
Nézni is rossz volt.
Mikor elment egyből én is indultam utána, csak nem találtam meg ezt a helyet egykönnyen. De így is túl későn jöttem...
- Hanna gyere menjünk haza - próbálkoztam.
- Tudod mit nem értek? - dűlöngélt - Mindenki azt mondja, hogy én szerelmes vagyok beléd és lehet igazuk van - töprengett.
- Hogy érted ? - kérdeztem dübörgő szívvel.
- Hát már nem vagy köcsög meg bunkó. Kedves vagy, meg segítesz, megvédesz és van humorod - mondta, miközben felakart állni - Oppá! - dőlt el nevetve, mire utána kaptam.
- Vigyázzál - szidtam le.
- Na és még akkor, sokkal szexibb vagy, mint voltál. Egyszerűen fantasztikusan csókolsz és nem tudok veled betelni - nézett rám.
A szeme fátyolos volt, de láttam hogy őszintén  beszél. Én is elmondanám neki hogy mit érzek, de szerintem holnapra semmire nem fog emlékezni.
- Igazat mond - mondta az idősebb férfi a pultnál.
- Hazaviszem - válaszoltam, mire intett - Na gyere - karoltam át Hannát.
- Pultos bácsi a csatában...! - kezdte el ordibálni, átköltve, ami más esetben még vicces is lenne.
Miközben indultunk kifele, Szabi hívott.
- Csá tesó, milyen a buli? - nevetett.
- Cső, éppen Hanna cipelem haza - mondtam.
- Az ott egy unikornis? - kérdezte az említett.
- Benyomott? Miért? - kérdezte komolyan.
- Jaa. Összevesztünk és elment - válaszoltam.
- Balfasz vagy bátyó! Ha szereted mért ártasz neki? - szíd le.
- Honnan veszed, hogy szeretem? - lepődtem meg.
- Nem vagyok hülye. Örülnék, ha már összejönnétek. Ha így folytatjátok még jobban ártani fogtok egymásnak - világosított fel.
- Kösz ez kedves - húztam el a szám, amit ő nem látott - Na mennem kell dolog van. Csá - közöltem és letettem a telefont.
Hanna éppen hányt, így hátra fogtam a haját.
- Menj innen! Ezt nem kell látnod - nyögte két adag közt.
- Ne legyél már hülye. Mindenkivel megesik - mondtam.
Ezután, az út másik felében, mindenhova akart menni, csak oda nem ahova eredetileg indultunk.
A lakásba beérve csöndesen - már amennyire lehetet - felmentünk a szobánkba.
- Egyből ágyba viszel? Nem kéne először egy randi? - kuncogott  - Tudod nekem első lenne, de veled szívesen - csókolt meg.
Ahoz képest hogy szűz, úgy  viselkedik, mintha már lenne tapasztalata. Istenem hogy csókol... Nehezen, de eltoltam magamtól. Nem akarom kihasználni. Ő sokkal többet ér nekem, mint egy éjszakás kaland.
Lassan leültettem az ágyra és levettem róla a tornacipőjét. Emiatt is szeretem, mert nem az a pláza cicás, magassarkús lány, hanem aki még buliban is egy ruhához, tornacsukát húz. Levetkőztettem fehérneműre és mivel nem találtam a pizsomáját, így ráadtam az egyik pólómat, majd betakartam.
- Ne hagyj itt - kérte, mikor kifele vettem az irányt - Feküdj ide mellém.
Tettem amit kért. Levettem a cipőm, a nadrágomat, pólómat és a zoknimat, majd befeküdtem mellé.
- Ölelj át - nyöszörgött - Köszönöm - sóhajtott fel és egy idő után, álomba merült.
Kis ideig néztem, ahogy békésen alszik, majd engem is elkapott az álom.

Hanna
Reggel orbitális nagy fejfájásra ébredtem. Amikor felültem, egy ideig azt se tudtam hol vagyok. Lassan végig néztem magam. Egy bő póló volt rajtam és a fehérneműm. Nem voltam ijedt, tudtam mit csináltam tegnap. Viszont amennyire emlékszem, annyira is szégyellem magam. Nem hiszem hogy lehettem ennyire felelőtlen! Gondolataimat Bence törte meg, ahogy elkezdett mellettem mozogni. Nem akartam még vele beszélni. Nem mertem. Így gyorsan visszafeküdtem az ágyba és alvást színleltem.
Bence egy idő után felkelt, a ficergésből ítélve. Próbáltam egyenletesen lélegezni, nehogy lebukjak.
- Szeretlek! Még akkor is, ha este hót részeg voltál és ma már nem emlékszel semmire sem - puszilt arcon.
Az ajtó csapódás után lassan felültem és az arcomhoz kaptam, ahol ajkai érintették a bőrömet.
Egy dologban volt jó az egész éjszaka. Abban, hogy rájöttem hogy én is szeretem őt.

Sixth Chapter

Sajnálom hogy nem lett hamarabb rész, de most ért véget  a 9 hónapos kapcsolatom és nem voltam a legjobb passzba:( Na meg szombaton Zakopaneban voltam:D

Már reggel eldöntöttem hogy este én bulizni megyek. Ennek örömére fél órával hamarabb keltem, hogy ismertessem a többiekkel a tervet.
- Meg vagy huzatva? -esett nekem Eszter - Még a tegnapelőttit se hevertük ki - dőlt hátra - Vodkanarancsok hada, meg valami színes koktél... - számolta.
- Jó, jó! Értjük - állítottam le - Mások?
Kriszti nem jön, marad a húgommal. De Szabi meg Bogi belement.
- Jó reggelt - dörzsölte meg a szemét Bence, "pizsomában".
- Tudtam, hogy rajtad már csak a szemüveg segít - vigyorgott Szabi.
- Lemaradtam valamiről? - hagyta figyelmen kivűl az öccse beszólását.
- Este buli - mondta Bogi.
- Megyek - jelentette ki.

A nap unalmasan telt, kivéve mikor megtaláltam anyáékat, ahogy egy esküvői magazint néztek. És amikor már kezdtem hátrálni, észrevettek.
- Jaj Hanna gyere ülj le mellénk. Éppen esküvői ruhákat nézünk unalmukban - mondta Szandra.
Unalomban mi?
Egy órán keresztül hallgattam hogy a csipke vagy a fodor a szebb a ruhán. Én azt hittem ott őrülök meg helyben.
- Mi van itt? - lépett mellénk Bence - Hanna! Itt kereslek már mióta - fordult felém.
- Úúú, itt voltam a kertbe. De nehéz lehetett megtalálnod - szörnyűlködtem.
- Itt hagyhatlak - nézett végig rajtunk.
- Itt hagynál, mikor megbeszéltük, hogy sétálunk? - háborodtam fel.
- Milyen séta? - nézett rám, mintha teljesen hülye lennék.
Pedig csak azt akarom, hogy szabadítson innen ki!
- Tudod... - próbálkoztam.
- Ja, igen - esett le neki - Megyünk?
- Jó lenne - álltam fel - Nem gond, ha mi most... - kezdtem.
- Nem. Menjetek nyugodtan - mosolygott Szandra.
Extra gyorsasággal álltam fel, feldöntve a széket és indultam kifele.
- Életet mentettél - mondtam neki.
- Mért is? Nem volt veszes csak újságokat nézegetetek - vont vállat.
- Az magazin te idióta - csaptam a homlokomra - Egy esküvői! És vajon kinek nézegettek? - kérdeztem - Mert hogy ők nem akarnak mégegyszer férjhez menni azt  biztosra veszem.
- Nekünk? - nézett rám.
- Nahát Sherlock - csentittem.
- Ha te Watson vagy - vigyorgott.
- Hogyne - forgattam meg a szemeimet.
- Most mért smárolnak! Ahogy mi is tettük. Valld be hogy jó volt - mondta.
- Jó volt, de nem akarok hogy egy hónap után kidobjál, mert pisis vagyok - mondtam némi gondolkozás után.
- Meddig hozod még ezt fel? Egy éve történt - akadt ki.
- Csupán elővigyázatos vagyok - álltam meg vele szembe.
- Akkor legyél továbbra is az, mert én felmondtam - közölte és elindult haza.
- Bocs már, hogy nem akarok pofára esni, megint - kiáltottam utána, de nem válaszolt.
Most az a baj hogy óvatos vagyok? Mi baja van ennek?
Sok hülye gondolataim közepette indultam én is hazafele, de előtte még vettem magnak egy dobozos jégkrémet. Amikor hazaértem, bementem a konyhába és egy kanállal tértem vissza a nappaliba. Miután megettem a fagyit elindultam estére készülődni lezuhanyoztam, majd elkeszültem a fürdőbe.
- Pisis! Telefon! - szólt be Bence.
- Kussolj már be - szóltam vissza.
- Halló! Mondjad. Mi? Nemár! Menjetek már a romantikátokkal. Jól van bébi. Szeretlek. Nem gond. Csumi - tettem le.
- Ki volt? - kérdezte  Bence.
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de Bogi hogy este nem jönnek, mert romantikus vacsora. Csodálkozom hogy nem terhes - nevettem.
- Ezt te nem érted, mert nem szeretsz senkit úgy - csóválta a fejét.
- Honnan veszed, hogy nem? - álltam elé.
- Honnan vegyem, hogy igen? - fürkészet, mire automatikusan megcsókoltam.
Egyből viszonozta a cselekedetemet, ami belőlem egy kisebb nyögést váltott ki, mire Bence magához rántott a derekamnál fogva. Készségesen átkaroltam a nyakát és csókoltam tovább. Annyira szeretem őt...
Micsoda? Jézus! Szabó Hanna verd ki a fejedből!
Észhez térve, elváltam tőle, majd az arcom láttán, kérdőn nézett rám.
- Most már innen veheted - nyögtem ki, majd a táskámat felkapva indultam ki az utcára.
Összezavarodva ültem be valami bárba és kértem valami színes koktélt, remélve hogy van benne alkohol.

Fél órával később már az x-dik pohárnál jártam és beszélgettem az öreg pultossal.
- ...és akkor olyan elmezavarom volt, hogy azt hittem szeretem és most itt vagyok - fejeztem be kábán.
- Hát kislány te szerelmes vagy - jelentette ki egy pohárt törölve.
- Mindenki ezt mondja? Jó hiszek nektek, mert mért ne? - gondolkoztam.
- Na és hogy néz ki? - kiváncsiskodott a bácsi.
- Világosbarna haj, barna szemek, elájulsz arc és csókolnivaló száj - áradoztam.
- Akk szerintem fordulj meg - mondta a pultos, mire szédelegve, de megtettem.
És ott állt előttem Ő, akiről az előbb beszéltem.

Sajnalom

Sziasztok! Tudom hogy tegnapra igertem a reszt, de netbookomon nincsen ekezet es a gep pedig kell nagyinak a munkajaban, de amint befejezi rakom az uj reszt! Legkesobb vasarnap! Koszonom szepen a csomo oldalmegjelenitest es a kommenteket. Imadlak titeteket! Ezt mar tenyleg betartom! Megegyszer sajnalom.

Pusszantas:*

Fifth Chapter

Sziasztok drágáim! Nagyon boldog vagyok a két kommentért és a rengetek oldalmegjelenítésért!:) Itt a következő rész:)

Felemelő érzés reggel úgy kelni, hogy tudod este olyan programod van, amihez inkább eret vágnál, minthogy elmenj. De hát mindent a barátokért. Nem igaz?
Szokásos déli időben Bencét aludni hagyva, mentem le a konyhába csináltam magamnak müzlit, majd a nappaliban befészkeltem magam a kanapéba, és nekiálltam az evésnek.
- Nem akarok köcsög lenni, de Hanna úgy nézel ki, mint a mosott szar - üdvözölt a barátnőm.
- Neked is szia - mondtam - Többiek?
- Öltöznek, mert megyünk ebédelni? - tette fel nekem a költői kérdést.
- Na basszus! - ugrottam fel és rohantam az emeletre - Bencuus kelj fel! - nyávogtam, mint Petra.
- Nee! Hanna, ments meg! - kérte, majd kinyitotta a szemét.
Fetrengtem az ágyon annyira nevettem az arcán. Mikor meglátta, hogy én vagyok, egyből rám ugrott.
- Ember az egy dolog hogy te elbírsz, de te nem vagy egy pehelysúlyú, és ha nem akarod, hogy kimúljak az állrandink előtt, akkor jobb lenne, ha leszállnál rólam - világosítottam fel.
- A francba a jó érveléseiddel - mászott le rólam - És minek keltettél fel a varázslatos álmomból? - kérdezte.
- Az én egyik okom az, hogy úgy csorgott a nyálad valaki után a "varázslatos álmodban", hogy muszáj voltalak felkelteni, mert nem akarok a nyáladban aludni este - kezdtem, de meg rám ült és elkezdett csikizni.
- Nhee... már.. - nevettem - Bepisilek, ha nem fejezed be! - figyelmeztettem - Na erre persze abbahagyod - néztem rá.
- Nincs kedvem pisis ágyban feküdni - vont vállat vigyorogva.
- Remélem nem arra akarsz célozni, hogy pisis vagyok, mert véletlenül nem lesz a fejed a helyén - modntam sejtelmesen.
- Ááá eszembe sem volt - legyintett.
- Akkor jó - bólintottam - Amúgy a második ok az, hogy megyünk ebédelni, úgy hogy kapd össze magad.
Egyből felugrott összeszedte a cuccát, majd berohant a fürdőbe.
- Kajakapitány! - ordította, mire belőlem újra előtört a nevetés.
- És íme egy érett 21 éves - mutattam be.
- Hallottam! - szólt még ki.
Nevetve szedtem össze a cuccaim, majd mentem be a fürdőbe. Ott lezuhanyoztam, kifestettem magam, kifésültem a hajam. A szobában, beledobáltam egy táskába a fontosabb cuccaimat,  majd rohantam le a földszintre.
- És még én vagyok a mosott szar - néztem a testvéremre és a barátnőjére - Jó volt a buli?
- Fogd be! - mondta.
- Hékáás! Attól, hogy nem aludtál eleget, ne rajtam töltsd ki az alvatlanságodat - emeltem fel védekezésképpen a kezem.
- Jól van menjünk mááár! Éhes vagyok! - hisztizett Szabi.
- Ez a sok érett fiú - csóváltam meg a fejem vigyorogva.
Az ebéd után szokásosan elmentünk fürödni, de most hamarabb visszakellet jönnünk, mert találkoznunk kellesz rózsaszín királynővel. Felvettem valami ruhát, picit begöndörítettem a hajam és késznek nyilvánítottam magam.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Hát hogyne - bólintottam, majd kiléptem a kapun - Na ad a kezed.
Ujjainkat egymásba fontunk, majd elindultunk a megbeszélt helyre. Hamar odaértünk, de már ott voltak.
- Jaaj Hanna, Bencuus sziaasztok! - üdvözölt minket Petra - Ő itt Ádám, a barátom.
- Császtok - intett nekünk, mire biccentettünk felé.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk itt a közelben láttam hogy Bebe koncert van - mesélte.
Inkább kijelentette. Választási lehetős egyáltalán nem adott, szóval fölösleges lett volna vele veszekedni.
Az út közben magyarázott nekünk mindenféle hülyeséget, amit én személy szerint leszartam.
- Na és hol történt meg a nagy csók? - kérdezte - Nekünk egy foci meccsen. Szurkoló voltam és a csók kamera ránk irányult. Nagyon filmes volt, de olyan romantikus - áradozott.
- Ja akkor vertük meg az ellenségünket végre - köpte a szavakat a palija.
- Szóval? - kérdezte Petra.
- Hát a miénk... - vakarta a fejét Bence.
- A ballagásomon történt. Hirtelen csak úgy megjelent és elmondta, hogy szeret, majd megcsókolt - mosolyogtam.
- Ejhaa Bence - mondta - Nem gondoltam volna, hogy te ilyen vagy.
- Ja tiszta nyálas - mondta Ádám.
- Hát igen. Nem csak annyi telik ettől a fiútól, hogy: jó nő vagy, dugjunk? - játszottam el férfi hangon, mire Bence felnevetett, és adott egy puszit az arcomra.
A koncerten kerestünk egy helyet, majd  minden második számnál rávilágítottak valakire. Valami csók fény vagy mi. Az előbb volt Petra és Ádám. Hát örültem, hogy nem erőszakolják meg egymást itt mellettünk, ahogy bekapták egymás arcát.
- És most a következő páros - világítottak ránk - Ez a gyönyörű barna hajú hölgy, és a sármos barátja - kiáltotta.
- Csókot, csókot! - kántálta  a tömeg.
- Na jó gyorsan, mintha természetes lenne - mondtam, miközben két kezével megfogta az arcom.
- Drága, ez természetes - mondta, majd ajkait az enyémre nyomta.
 Na jó tény, hogy a barátom és éppen állrandin vagyunk, de egyszerűen fantasztikusan csókol! Közelebb húzott a derekamnál, én meg a nyaka köré fontam a kezeimet, de túl  hamar elkellet váltunk. A tömeg pedig tapsban tört ki.
Ránéztem Bencére, aki éppen engem nézett és rám mosolygott, majd adott egy puszit a számra. Erre a gesztusra muszáj volt elmosolyodnom, már mondani akartam valami neki, de az ex közbevágott.
- Úúú nézzétek! Mindjárt beszélni fog - vinnyogott.
Még egy számot énekelt el Bebe, majd megköszönte a közönségét és mi meg mehettünk utunkra.
- Nagyon jó volt ez a dupla randi. Remélem azért valamikor összefutunk még - nyávogta.
- Reméljük -bólintott Bence.
- Előbb ölöm meg magam - motyogtam, mire elnevette magát a mellettem álló fiú.
- Na jól van. Nekünk még dolgunk van. Örülünk, hogy találkoztunk - mondta, majd elindultak a barátjával.
- Szabadság! Végre! -  nevettem fel.
- Na gyere meghívlak fagyizni - húzott tovább.
- De csavartra - figyelmeztettem.
- Csak is - bólintott.
Elmentünk egy közeli fagyizóhoz kaptam fagyit, mint a kisgyerek, szóval most jól elvagyok.
- Köszi a fagyit - töröltem meg a kezem.
- Nincs mit, de fagyis a szád - mondta.
- Ócska trükk arra, hogy megcsókolj valakit - vigyorogtam.
- Nem! Tényleg az! - mondta, majd letörölte a számat.
- Köszcsi - nyávogtam, mire elröhögte magát.
Nevetve mentünk haza, majd a nappaliba bedőltünk a kanapéra TV-ni.
- Már meg sem lepődöm, hogy egymás kezét fogjátok - mondta Szabi.
Mi csak mosolyogva vállat vontunk és néztük tovább a fogalmam sincs milyen filmet.

Fourth Chapter

 Hello Hello! Itt az új rész. Nem tudtam várni:D Jó olvasást!:)

Egy hét múlva már minden rutinná vált. Felkelünk - délben - majd elmegyünk enni, pihenünk, fürdünk és este néha sétálunk. Nagyon izgalmasan telik eddig a szünet. Mindenkivel minden rendben, bár még mindig azt hiszik a szülők hogy járunk, de Bencével akkor is jól kijövünk.
Most is az esti sétához készülök, de most senki nem jön velem, csak Bence, mert Eszterék fáradtak, szülők nem szoktak, és Szabiéknak dolguk van. Ágytorna. Hahaha.
- Szabó Hanna vonszold le magad, vagy itt hagylak! - szólt a kedves barátom.
- Fogd be! - szóltam rá.
- Miért? - érdeklődött.
- Ha azt mondom hogy ezzel megbántasz, elhiszed? - kérdezek vissza.
- Nem - rázta a fejét mosolyogva.
- Akkor, mert én azt mondtam - vigyorogtam.
- Nagyon meggyőző vagy - bicentett.
- Mint, mindig - néztem rá.
A szokásos útvonalunkon mentünk, beszélgettünk, nevettünk. Nagyon elvoltunk, amíg Bence el nem káromkodta magát.
- Francba! - mondta.
- Mi az? - kérdeztem.
- Ott van az exbarátnőm - jelentette ki.
- És? Ezért bujkálsz? - nevettem.
- Nem! Hanem... Petrát én szerettem, de neki csak azért kellettem, mert gazdag vagyok - mutatta a kezével az idézőjelet - És múltkor odajött hozzám és azt mondta, hogy milyen jó hogy már megszabadult tőlem, meg van egy sokkal jobb barátja, én meg azt mondtam neki, hogy van barátnőm - magyarázta.
- Hát te nem vagy normális - hüledeztem - Mit mondtál neki? Hogy hívják? - kérdeztem.
- Hanna... - mondta.
- Tessék? - érdeklődtem.
- Azt  mondtam, hogy te vagy  a barátnőm - hajtotta le a fejét.
Na jó. Ez most azért sokkolt mit ne mondjak.
- Bencuus! - hallottunk egy hangot mellettünk.
Jézusom ez a nő! Hogy néz ki? Miniszoknya, top fúúj! Meg Bencuus?! Az mi? Na jó nem hagyhatom benne a szarba ezt a fiút.
A keze után kaptam a rémült fiúnak, és összefűztem ujjainkat, amire egy hálás mosolyt küldött.
- Jaj, sziasztok! - nyávogott - Csak nem te vagyok Bencuus barátnője? - nézett végig rajtam.
- De igen. Hagy mutassam be neked Hannát - mosolygott.
- Szia - mondta - Annyira örülök, hogy Bencuus túl tudott lépni rajtam. Ideje volt már, bár nehéz engem elfelejteni - vigyorgott.
- Óhh ne aggódj! Sikerült neki. Tudod nálunk első látásra szerelem volt - adtam Bence arcára egy puszit.
- Tényleg? - kérdezte tetetett meglepődéssel - Akkor mi lenne ha holnap este eljönnétek ketten vacsorázni velem és a barátommal? - nézett ránk, mire Bence megmerevedett.
- Ezer örömmel - mosolyogtam rá. - Holnap 7 órakor itt?
- 7-kor - bólintott - Na nekem mennem kell Ádám biztosan már vár. Helló - tipegett el.
- Ez a nő egy agyrém - szólaltam meg mikor hallótávolságon kívül volt.
- Nekem mondod? - kérdezte - Nem tudom mit hittem - rázta a fejét.
- Csak a rózsaszínköd - mondtam.
- Hát igen. Nagyon köszönöm - mondta.
- Semmiség. Eleinte gondoltam hogy hagylak a szarban, de mikor megláttam, hogy ez a nő hogy néz ki, elkapott a hányinger és muszáj volt segítenem - magyaráztam.
- Helyes - bólintott.
- Hékás! Én teszek szívességet - néztem rá.
- Igazad van. Elég jó barátnőm lett így hirtelen - vigyorgott.
- Elég jó? Egyszerűen fantasztikus barátnő vagyok - húztam ki magam.
- Egoizmus - szorította meg a  kezem.
- Az mindig van, mert egészséges - érveltem már a házunk előtt.
- Nem mondtam hogy rossz dolog - vágta rá, majd kinyitotta nekem a kaput.
8 körül sétáltunk be a lakásba a többiek már a kinti asztalnál ültek. Gondolom elvégezték már a "dolgaikat". És kint pókereztek.
- Elengeditek egymást kezét és leültök mellénk játszani, vagy bámultok még minket egy darabig? - kérdezte.
 Basszus! Tényleg a kezünk. Annyira természetesnek tűnt, hogy el is felejtettük.
- Leülünk játszani. Milyen kérdés ez? Szétverlek titeket - ültem le egy szabad székre.
2 óra múlva már csak anya meg én voltam játékban.
- Na felmersz tenni mindent? - incselkedett anya.
- Persze - vigyorogtam, majd betoltam a zsetonjaimat - Mid van?
- Flush. Neked? - kérdezte.
- Póker! Muhaha - nevettem ördögien - Nyertem! A tanítvány felülmúlta a mesterét.
- Szép volt kislányom - biccentett anya.
- Köszi - mosolyogtam rá.
Ezek után Kriszti és Eszter elmentek valami karaoke estre, a szülők aludni, így négyen beültünk még a nappaliba beszélgetni.
- Na jó mi volt ez a kéz a kézben dolog? - esett nekünk Bogi.
- Találkoztunk Petrával és én azt mondtam neki hogy Hanna a barátnőm. Ő meg volt olyan jó  fej és belement a dolgokba - világosította fel őket Bence.
- Bizony. Holnap mehetünk az exével, meg az agy nélküli pasijával vacsorázni - fintorogtam, mire mindenki felnevetett.
- Na jó volt a délután? -húzogatta a szemöldökét a mellettem ülő fiú.
- Fogjátok már be! - vörösödött el a barátnőm.
- Csak irigyek vagytok, mert ti még nem tartotok ott - kacsintott Szabi.
- Valószínű - mosolyogtam - Jó éjt - mentem fel.
Az emeleten felkaptam a pizsim, és elmentem fürdeni. Amikor kész lettem befeküdtem az ágyba. Pár perc múlva Bence is megjelent a szobába, egy szál boxerben. Csak a szokásos esti öltözéke. Már kezdek hozzászokni az ilyen jó látványhoz.
- Még egyszer köszönöm - karolt át, mint minden este.
- Mondtam már, hogy semmiség - mondtam.
- Neked! Na mindegy jó éjt - adott egy puszit, engem meg válaszadás helyett elnyomott az álom.

Verseny jelentkezés

Drágáim! Jelentkeztem egy blog versenybe! Ez az első ilyenféle verseny dolgom, amihez közöm is lesz:D Szurkoljatok!:)

Third Chapter

Madárkáim!  Kicsit szomorú voltam, hogy egy komment volt csak, bár az oldalmegjelenítések valamennyire kárpótoltak.. Na mindegy. Meghoztam a harmadik fejezetet. Remélem erre kapok valami visszajelzést! Megpróbáltam hosszabbra írni:) Jó olvasást!:)
A szokásos étterembe mentünk, mint mindig. Mivel látták hogy sokan vagyunk, összetoltak két nagyobb asztalt. Én, Bogi és Bence között ültem. A barátnőmmel mindketten  két személyes tálat akartunk enni, csak annyi volt a gond, hogy más fajtát. Így ezen kezdett el menni a vita, majd Kriszti mondta hogy ő is olyan tálat szeretne, mint Bogi, így neki meg volt oldva a problémája. Viszont nekem nem!!! Én mindenképpen ilyet akarok enni, de egyedül ez nem fog menni, akármennyire is sokat eszek.
Szomorú tekintettel bámultam előre, amikor Bence észrevett.
- Mi a baj? - fürkészet.
- Ahhjj... Én ezt a tálat szeretném megenni - mutattam az étlapra - De senki nem válalkozik rá.
- Kivéve én - vigyorgott.
- Hogy? - kérdeztem.
- Én is Viking tálat szeretnék, de nekem sincs partnerem - mondta - Evőtársák?
- Evőtársak - bólintottam rá mosolyogva.
Miután kiért a pincér és felvette a rendeléseket, elszakítottam Bogit a barátjától, hogy rám is szenteljen figyelmet. Haha.
- Boglááárkaa -szóltam.
- Tudod hogy nem szeretem a teljes nevem idióta - vigyorgott - Mit szeretnél?
- Ma kimegyünk strandolni igaz? - érdeklődtem.
- Valószínű - mondta - És végre csodálhatjuk nyilvánosan a két Tóth fiú hasát - ábrándozott.
- Igen... Mi?! Nem! Te bámuld, ha akarod, bár szerintem az ágyban jobban látod - húzogattam a szemöldököm.
- Perverz! - reagált le - De azért elszóltad magad.
- Miért is? - vontam kérdőre, mire közel hajolt a fülemhez, hogy más ne hallja, amit majd mond.
- Tudom hogy tetszik neked Bence, ne is tagad! - súgta - Látom abból ahogy ránézel.
- De.. -  kezdtem volna az érveléseimet.
- Nincs de! Lehet hogy még most nem akarod magadnak se bevallani, de előbb utóbb úgyis elismered a feltételezésem - fejezte be, majd hősiesen kihúzta magát, mint aki feltalálta volna a rák ellenszerét.
- Persze - forgattam meg a szemeimet - Amúgy csak közlöm hogy vízibiciklizni fogunk.
Egy cseppet sem hittem neki. Ilyen hülyeséget. Max barátok, mert azért senkinek sem lenne jó ha egész nyaralás alatt vitatkoznánk.
Hamar megkaptuk az ételünket, és veszekedés nélkül elosztottuk Bencével az ételt.
- Te annyit mind megfogsz enni? - bökött a villájával a kiszedett adagom felé a fiú.
- Ne becsüld alá ezt a kislányt - mondta apám.
- Mi az h ezt? Meg hogy kislányt? Kikérem magamnak 170 centi magas vagyok! - háborodtam fel.
- Akkor sok pénzébe kerül majd annak aki eltart - nevetett Bence.
- Hát örülj hogy nem te leszel az - vágtam rá.
Miután kimondtam, rájöttem hogy ez azért  túlzás volt már. Főleg miután ezt hallottam tőle:
- Honnan veszed? - motyogta halkan.
Erre aztán tényleg nem számítottam és túl messzire mentem.
- Bence... sajnálom - kezdtem.
- Nincsen semmi baj. Végül is igazad van - mondta, majd elkezdte enni az ebédjét.
Ezzel biztos elvágtam magam. Még jó hogy a szüleim nem hallották, biztos hogy felakasztanának.
Csöndben ettük meg az ebédet, majd a szülők kifizették a számlát és kitaláltuk, hogy elmegyünk fürdeni, ha már Balatonon vagyunk. Hazaérve bementem a fürdőbe, gyorsan átöltöztem. Mindenképpen sietni akartam, mert szerettem volna Bencével beszélni. Mikor benyitottam örömmel láttam hogy még bent van.
- Bence  megszeretném ezt beszélni - néztem rá.
- Nincs semmit, amit meg kéne beszélnünk. Igazad volt. Ennyi - zárta le.
- De nem! - tiltakoztam, mire felvont szemöldökkel nézett rám - Tavaly eléggé megbántottál és minden porcikámmal azon voltam, hogy én is ezt tegyem veled. Csak hát arra nem gondoltam hogy eléggé bűntudatom lesz, mert ezek a kis piszkálódások semmik, de amit az étteremben mondtam, az már csúnya volt. Szóval sajnálom - hajtottam le a fejem.
- Egy feltétellel bocsátok meg - mondta.
- Mi az? Már feltételeket is szabsz? - nevettem - Mi lenne az?
- Ha barátok leszünk - vigyorgott.
- Oké - egyeztem bele egy kis idő múlva - De ugye tudod hogy a szüleink azt hiszik, hogy járunk, és kb már az esküvőnket tervezik? - világosítottam fel lefelé menet.
- Igen, ez nekem is feltűnt már - bólintott - Higgyék. Előbb-utóbb csak rájönnek, hogy mi van - vont vállat.
- Igazad van - értettem egyet.
- Nem tudtok gyorsabban készülődni? Olyan megterhelő? - rivallt ránk Szabi.
- Mi az már beszélgetni se lehet? - kérdezte a mellettem álló fiú.
- Jól van na! Csak vízibiciklizni akar - védte be Bogi.
- Hát azt én is, úgy hogy igyekezzünk - kerültem ki mindenkit és elindultam, a megszokott úton, a strandhoz.
Amikor megérkeztünk lepakoltuk a cuccainkat, majd bekentük magunkat naptejjel és belevetettük magunkat a vízbe.
- Boglárka! Még egyszer lemersz fröcskölni, belefojtalak a vízbe - fenyegettem meg, vacogva.
Szerintem elég eszelősen nézhettem ki, mert feltett kezekkel, hátrált. Ezek után gondoltam, semmi ok az aggodalomra, így nyugodtan sétáltam a bója fele. Ám arra nem számítottam hogy valaki felkap és beledob, a rohadtul hideg vízbe!
- Ki volt ez? - néztem körbe.
- Én - emelte fel a szobatársam a kezét.
- Megvagy hibbanva? Na ember most véged van! - kezdtem el felé menni.
Ő egyből hátrálni kezdett, de én felugrottam a hátára és így mindketten a vízbe borultunk. A kitudja többször lenyomni a másikat, a vízbe versenyt, Eszter szakította meg, hogy menjünk vízibiciklizni.
Bencét azonnal elengedtem és Szabival, holt versenyben érkeztünk meg a bérlelő helyhez.
- Néha elgondolkozom hogy a barátom, vagy a barátnőm a gyerekesebb, esetleg egyenlően - magyarázott Bogi, Bencének.
- Drága elbém! Esetleg ne előttünk mond ezt, mert véletlenül valaki lecsap - mondtam.
- Tényleg? Hát én meg akkor véletlenül visszacsapom azt a valakit - vigyorgott.
- Jó, most nyertél! - hagytam rá mosolyogva.
Eközben a két fiú bérelt egy vízibiciklit, majd beszálltunk és elkezdték tekerni befelé. Mi nyugodtan sütettük a hasunkat és beszélgettünk, majd éreztük hogy megálltunk.
- Mi van már? - kérdezte értelmesen Bogi.
- Most jön az, hogy csúszdázunk - kiáltotta Bence, majd lecsúszva a csúszdán, belevetette magát a vízbe.
Olyat csobbant, hogy még a mellettünk lévő Krisztiéket is érte a víz.
- Úúú én is! - ugrottam fel, és teljesítettem ugyanazt, amit ő.
Ez ment este hatig, majd a szülők szóltak hogy ideje hazamenni. Csurom vizesen sétáltunk haza a fülledt esti levegőben. Otthon mindenki megszárítkozott és már pizsomára öltözött át. Bence egy szál boxerben, egyszerűen csodálatos látvány volt! Főleg mikor este valami filmet néztünk és átkarolt. Jézusom, még belegondolni is jó! Bár az ember nem gondol ilyeneket a barátjáról, vagy igen?
Olyan 11 körül mindenki felment a szobájába, mert már nagyon fáradt volt a délelőtti út miatt. Ketten felbaktattunk a szobánkba, majd bedőltünk az ágyba.
- Hát akkor jó éjt - mondtam majd az oldalamra fordultam az ágyban.
- Neked is - válaszolt és átkarolt.