Eighth Chapter

Madárkáim hamarabb rész, ugyanis jövőhét hétfőn szóbelizek, mert àt tették. Az írásbelit meg letudtam. Legyetek rosszak:D

Megvilágosodásom után a fürdőbe indultam, ugyanis extrán büdös alkohol szagot árasztottam. Egy meleg zuhany után indultam felöltözni. Egy fehér top és a szokádos farmer rövidgatyám mellett döntöttem. Lefele menet azon gondolkoztam, hogy elmondjam e Bencének hogy mindenre emlékszem, vagy legyek köcsög és tagadjam.
Azonban a nappali előtt meghallottam a nevem, így megtorpantam és fülelni kezdtem.
- Azt mondod semmire nem emlékszik? - kérdezte Bogi.
- Szerinten nem - válaszolta Bence.
- És mit akarsz csinálni? - kiváncsiskodott Szabi.
- Semmit. Mit tudnék? Hanna emlékszel mikor tegnap elmondtam neked hogy szeretlek? Még hülyének nézne. Lehet ennek jövője sincs... Talán hagyom a francba - mondta.
- Sziasztok - rontottam be - Bence beszélhetnénk? - néztem rá.
- Persze - tápászkodott fel, majd követett az udvarra.
Ott leültem az egyik hintaágyba, a fiú meg mellém.
Pár percig csöndben voltunk, míg összeszedtem a gondolataimat.
- Mindenre emlékszem a tegnapból - nyögtem ki - És a reggelből is - tettem hozzá.
- És? Mit mondasz rá? - kérdezte halkan.
- Amit tegnap mondtam. Azt hiszem érzek irántad valamit és az barátságnál több - mondtam őszintén.
- Akkor? Megpróbáljuk? - kérdezte.
- Nem egy rossz ötlet - mosolyogtam rá.
- Gyere ide - ölelt meg.
Úgy érzem minden a helyére került úgy 10 percig. Ugyanis egy csaj jött be a kertünkbe és mikor meglátta Bencét az ölébe ült és lesmárolta.
Na jó... egy, ki ez a nő? Kettő, hogy került a kertünkbe? És három, mért mászott rá a fiúra, akivel 10 perce együtt vagyok?
A nőt hajánál fogva a földre rántottam.
- Mi szar folyik itt? - kérdem kultúráltan - Tudjátok mit? Nem érdekel! Császtok! - mondtam és elindultam sétálni.
Egész nap bojongtam Siófokon. Hívott szerintem már mindenki, de az első 5 hívás után kikapcsoltam a telómat. Kaját meg vettem a bódéknál, ha éhes voltam.
De, ki volt az a lány? Egyáltalán, hogy jutott be a kertbe? Mi ez? Valami elcseszett film?
Nem volt semmi problémám, amíg Bencébe nem lettem szerelmes. Annyira maradt meg belőlem hogy nem sírok. Óh Jézusom, még csak az kéne... Életemben nem sírtam fiú után és nem most akarom elkezdeni.
Azt hiszem olyan 8 óra környékén elkezdett esni az eső. Eleinte csak csepergett, de egy órára mintha, dézsából öntötték volna.
Meg makacsolva magam, csak azért se akartam hazamenni. Inkább a hülye fejemmel és gondolataimmal mászkáltam a szakadó esőben.
- Hanna!- kiáltott utánam valaki, mire megfordultam.
- Bence mit keresel itt? - néztem rá.
- Ki vagy kapcsolva - mondta.
- Na nee! Tényleg? - játszottam a hülyét - Talán mert egyedül akartam lenni - magyaráztam - Minek kerestél meg? Gondoltad részegen, szétlőve fekszem valamelyik árokban?
- Mert aggódtam érted!  - kiabált idegesen a hajába túrva.
- Értem? Ugyan mért? Azt hittem azzal a vöröskével jól meg vagy - néztem a szemébe.
- Ő egy hiba volt. Próbáltalak elfelejteni téged. Nem hittem hogy tényleg komolyak az érzéseim irántad... Utána meg minden gyorsan történt és őt  elfelejtettem, annyira jelentéktelen számomra... A francba is Szabó Hanna szeretlek, nem akarok mást rajtad kivűl! Fogd már fel! - mondta, majd ajkait az enyémekre nyomta.