Sajnálom hogy ennyire későn hoztam részt, de már egy ideje nyaralok és csak most volt időm befejezni a részt, de megpróbáltam hosszabbra írni:) Az sms beszélgetést a lenti képen tudjátok elolvasni:) 3 komi után új rész!:DD
Na jó, ha azt hittem hogy most már Disney hercegnős életem lesz, hát akkor nagyot tévedtem.
Egy hét múlva szokásos reggelen, 11-kor felkeltem, lementem a többiekhez, de valakik hiányoztak onnan.
- Bogi! Hol vannak a fiúk? - kérdeztem két ásítás között.
- Lejöttek a haverjaik is Siófokra és egész nap velük lesznek - közölte.
- De jó hogy Bence szólt erről nekem - motyogtam.
- Mért szerinted nekem Szabi igen? Mikor felkeltem nem volt sehol. Lejöttem és anyud mondta hogy elmentek - mondta.
- Nesze nektek barátnők mi? - kérdeztem gúnyosan.
- Ja - forgatta meg a szemét.
- Hát akkor egy csajos nap, ha ők már így szó nélkül leléptek? - érdeklődtem.
- Én ráérek - vont vállat.
- Oké, akkor összekapom magam, te addig szólj apáéknak és már mehetünk is - vázoltam a tervet.
Csak bólintott beleegyezés képpen, így felfelé vettem az irányt. Mielőtt a szobámba mentem volna, megkérdeztem a húgomékat is, hogy szeretnének e csatlakozni. Beleegyeztek, mert elmondásuk szerint jobbat úgy se terveztek.
Fél óra múlva, már startra készen indultunk el. Benéztünk mindenféle ruha üzletbe és szétvásároltuk magunkat. Olyan kettő környéken beültünk valahova enni, ahol egy nagy gyros tálat kértem magamnak.
- Azt hittem hogy ha barátod lesz akkor már kevesebbet fogsz enni - nevetett Eszter.
- Én? Ugyan már ez még viccnek is rossz - vigyorogtam és nekiálltam enni.
- Úriisten!! - sikítozott Kriszti, mikor megnézte az sms-ét.
- Mi az? - érdeklődött Bogi.
- Mikor bulizni voltunk, találkoztunk két sráccal. Ákossal és Benivel. Azóta beszélgetünk velük és nagyon édesek. Azt szeretnék hogy fél óra múlva találkozzunk a parton - magyarázta meg Eszter, miután megnézte az üzenetet, és Kriszti helyett válaszolt, aki még mindig önkívületi állapotban volt.
- Hát akkor induljatok - noszogattam őket, mire felpattantak és már indultak is el - De azért a szatyraitokat dobjátok le otthon - kiáltottam utánuk nevetve.
A késői ebéd közbe beszélgettünk, de azért mindkettőnk hangulatán érezhető volt, hogy bánt minket a reggeli dolog.
Mikor már az ebéd utáni koktélunkat fogyasztottuk, amikor hirtelen betoppantak a fiúk, a haverjaikkal.
- Hé az nem a nőd? - vigyorgott az egyik.
- De az, a másik meg Bencéjé - világosította fel őket Szabi.
Mi az hogy az a másik? Reggel szó nélkül lelépnek most meg úgy beszélnek rólunk, mintha tárgyak lennénk...
- Jó nőd van hallod! És megvolt már? - tette fel egy másik a kérdést.
- Ááá de hogy! Nehéz eset - rázta a fejét vigyorogva - De haladok- tette hozzá.
- Még nekem is hamarabb sikerült Bogit - röhögött Szabolcs.
Természetesen ők azt hitték, hogy mi ezt nem hallottuk. De nagyon is. Bogi már a könnyeit se tudta visszatartani, annyira bántották ezek a szavak és én sem álltam messze a sírástól.
- Gyere menjünk innen - mondtam remegő hangon, mire csak bólintott és megtörölte az arcát.
- Bogi, Hanna! - integetett Bence vadul hogy menjünk oda.
Teljesen máshogy viselkedik a haverjai előtt.
- Menjünk oda - mondta halkan a barátnőm és erőt vett magán.
- Sziasztok - akartak minket köszönteni egy csókkal, de Bogi elfordította az arcát, én meg nem viszonoztam.
- Na szóval - csinált úgy Szabi, mintha semmi nem történt volna - Srácok ő itt Hanna, Bence nője és Bogi, aki az enyém. Lányok, ők itt Boldi, Domi és Sztív - mondta.
- Magyarul bunkó, paraszt és köcsög - bólintottam.
- Mi a bajod? - kérdezte Bence.
- Nekem? Semmi, de mi lenne ha este ágyba vinnél - mondtam flegmán.
- Hogy ne maradj le utánunk sokkal - fejezte be a barátnőm helyettem.
- Úúú - mondták a haverjaik.
- Nektek kuss van! - szóltam rájuk, majd Bogival megfordulva indultunk kifele, de valaki elkapta a karomat.
- Hanna mi a franc van veled? - esett nekem Bence.
- Ezt pont te kérded tőlem, aki teljesen máshogy viselkedik ebben a közegben. Most meg engedj el, mielőtt megütlek - mondtam halál komolyan.
- Micsoda?
- Önvédelmi edzésekre jártam. Szabi jól tudja mekkorát tudok nyakba vágni - közöltem, mire az említett az arcát simogatva bólintott.
Gondolom Bogiban felgyülemlett idegesség miatt kapott egy pofont.
Bence kezéből kitéptem a karom és Bogi után indultam, aki már elindult.
Hazamentünk lepakolni a szatyrainkat, majd beültünk egy bárba ahol Bogit nyugtattam és én is elmorzsoltam pár könycseppet, miközben színes, alkohol tartalmú koktélokat ittunk.
- Hát ezt nem hiszem el - ráztam a fejemet.
- Mi az? - kérdezte kicsit illuminált állapotban már.
Megmutattam neki a telefonomat és figyelte ahogy lebonyolitok egy kegyetlenül gyors beszélgetést Bencével, majd elraktam a telefonomat.
11 környékén egymást támogatva botorkáltunk haza.
- Emlékszel mikor beakartunk rúgni egy energiaitaltól? - röhögött Bogi.
- Hogy felejthetném el - nevettem vele annyira hangosan, hogy a szülők kijöttek.
- O-óó! - nyögtem ki, mire Bogi megint nevetni kezdett.
- Mi folyik itt? - kérdezte Szandra.
- A Balaton? - találgattam.
- Ne szórakozz velem kislányom! Mért vagytok ennyire részegek? - tette fel a kérdést anya.
- Kérdezd meg Szandra fiacskáit - köpte oda gúnyosan a szavakat a barátnőm, miközben bementünk a nappaliba és az említett anyuka két nagy pólóval tért vissza.
- Mért is? - kérdezte Szandra, mikor már átöltöztettek minket.
- Mert mi csak dugásra kellünk nekik - kezdtem el sírni.
Igen, hát nem gondoltam hogy először egy fiú miatt anyám ölében fogok sírni.
- Azt hitték hogy nem halljuk, hogy úgy beszéltek rólunk, a haverjaiknak, mint a mosott szarról - társult hozzám Bogi, Szandrához bújva.
- Semmi baj! Aludjatok majd holnap mindent megbeszélünk, rendben? - kérdezték, mire szipogva bólintottunk.
- Itt aludnátok velünk, kint? - kérdeztem halkan.
- Persze! - mondták és hoztak ki ágyneműt, majd átkaroltuk egymást és elnyomott minket az álom.
