Fifteenth Chapter

Irgalmatlanul sajnálom! Az ok az iskola. Egyszerűen baromi sok. Alig van időm tv-zni is kb. De meghoztam a részt. Ha van benne helyesírási hiba előre is sajnálom! Nem tudom mikor hozom a következő részt, de egy héten belül igyekszem. Jó olvasást!:)

- Na jó én feladom - huppantam le a földre - Bocs Bence, de csináld meg egyedül ezt a sátrat, mert ha rajtam múlik eltöröm valamilyét - közöltem.
- Legalább valami jobb képességű nőt szereztél volna - vihogott Szabi, mire Bogi tarkón vágta.
- Köszönöm - biccentettem.
Itt voltunk a fesztivál helyén, ahol két éjszakát töltünk, de a harmadik nap reggelén már korán elhúzunk.
Mikor sikeresen felállítottak a sátrakat és beledobáltuk a cuccainkat, elmentünk enni valamit. Ahogy számítottuk az árak az egekben vannak, még jó hogy erre spóroltam egész évben. Vagyis inkább egész életemben. Anya nem engedett el soha sem fesztiválokra. Mindig azt mondta hogy akkor, ha már leérettségiztem. Ami persze hamar eljött, bár 16 évesen abszolút felvoltam háborodva, hogy mi az hogy a többiek mehetnek bulizni én pedig nem. Persze ezt 17 évesen is eljátszottam, de 18-ra már kifulladtam, így aztán csendben vártam még meg azt az egy évet.
- Hát nem vicces Hanna? - nevetett Bence.
- Mi? - kérdeztem a gondolataimból kizökkenve.
- Hogy mikor Szabi megpróbálkozott 16 évesen a fesztivállal, akkor szimplán a színpad alá söpörték olyan kicsi volt - vigyorgott.
- Ne máár! - nevettem el  magamat - Szegénykém nem fájt? Mert tudod még most is vörös vagy. Csak nem  égsz? - kérdeztem a szereplőtöl, akinek a feje paradicsom vörös volt, hogy ő a téma.
- Mi? Ja nem! Ez csak a fránya nap - legyintett hátha túljutunk rajta - Bár a drága urad az egyiken annyira leitta magát, hogy reggel a feszt központi büféjének, a padlóján kelt fel - jutott eszébe.
- Én egyszer annyira szétáztam, mint egy hajléktalan az esőtöl. Utána persze meguntam és nekiálltam ugrálni meg énekelni csak úgy, de azért egy hetembe tellett, mire lesártalanítottam magam - sóhajtott drámain, majd hárman egy emberként fordultak felém, amolyan "most te jösz" nézéssel.
- Hát nekem sajnos ilyen történeteim nincsenek, mert ez az első fesztiválom - mondtam.
- Úúú tényleg! - jutott Bogi eszébe.
- Akkor ezt felejthetetlenné kell tennünk. Először is úgy berúgsz, mint az állat, majd belöklek a színpad alá, végül eláztat az eső - élte bele magát Szabi.
- Szó sem lehet róla! - ellenkezett Bence.
- Bogi tényleg bírni fogod ezt egy életen át? - kérdeztem tőle.
- Kirakom, ha ezt fogja csinálni - mondta.
- Helyes lehet kultúráltan is fesztiválozni. Mellesleg Paddy lesz meg Halott pénz, szóval minden vágyunk teljesül.
- Jó- egyezett bele Szabolcs - De kajáljunk, mert éhes vagyok.
Ebben persze mindenki egyetértett, így elindultunk hogy valami egészségtelen dolgot vigyünk a szervezetünkben. Elmentünk ezután szétnézni, hogy nagyjából tudjuk hogy mi hol van. Mire körbejártunk mindent elkezdődött a Halott pénz koncert. Egyszerűen ez  egy fantasztikus élmény! De komolyan! Előtted azok a emberek, akiket minden áldott nap a monitor képernyőjén bámulod most előtted állnak pár méterre 3D-ben!
- És most akkor kiszeretne feljönni hozzánk az utolsó számhoz? - kérdezte, mire az egész sereg felnyújtotta a kezét és sipítozott.
- Gyere te kicsi lány - mutatott felém.
- Jézus, Atya, Úristen... - motyogtam magamnak, miközben Bence meglökdösött, hogy induljak már.

- Elkéstem még is itt vagy, korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül már sehová sem megy!
Elkéstem még is itt vagy, korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már nem érinthet meg! NEM, NEM, NEM, NEM! NEM ÉRINTHET MEG! - énekeltem, ahogy a tömeg is.
Teljesen felszabadultan.
- Hanna vetődj le háttal, majd megtartunk - kiáltotta Bogi.
- Ez nagyon menő - sikítottam, miközben az emberek folyamatosan egymás kezébe adtak engem, majd leraktak  Szabiék mellé.
- Na milyen volt? - kérdezte Bence egy puszit adva a halántékomra.
- Felemelő és-és éhes vagyok - mondtam.
- Akkor együnk és dőljünk le - javasolta Bogi.
Mire sorra kerültünk hogy kérjünk enni magunknak már fél egy volt.

- Na és milyen volt az első napod? - kérdezte Bogi vigyorogva.
- Fantasztikus és fárasztó - adtam a rövid, de mégis mindent elmondó választ, majd mindenki ment a sátrába hogy kidőljön, mint akit lecsaptak.

Bence
A második napon mindenki kómásan ment a "mobilzuhanyzóba". A lányok egymást felváltva mentek miközben felügyelték a másikat. Amit nem tartok egy rossz ötletnek, ugyanis nem lenne ínyemre, ha valami szexmániás állat rányitna Hannára és bekéne vernem a képét.
A tusolás után újabb pénz költést tettünk.
- Menjünk már az orvosi sátorba és nézzük meg a sok alkoholistát - kérlelt minket Szabi.
- Komolyan mondom elviszlek oda, hogy elmenjen a kedved a kiütési ivástól - rázta a fejét Bogi - Vagy várj el is viszlek! Próba szerencse - vont vállat és maga után húzta az ugráló öcsémet.
- Mi merre menjünk? - kérdezte Hanna.
- Dőljünk le egy kicsit. Elég fáradt vagyok áthallottam  Szabi horkolását este - vágtam grimaszt.
- Az jó én a Bogiét is. Kiegészítik egymást - nevetett fel.
- Az biztos - értettem egyet.
Lassan odaértünk  rikító sátrunkhoz. Lefeküdtünk, mire Hanna azonnal mellém bújt, én meg boldogan szorítottam magamhoz.
- Szeretlek - tört ki belőlem.
- Én is szeretlek - emelte fel  a fejét és a szemembe nézett.
Minden porcikám kívánta őt, de tudtam hogy neki még kell ehez egy kis idő és ameddig mellettem van boldogan várok rá ameddig csak akarja.
- Tudom - mosolyodtam el.
- Jó hogy tudod - mondta.
- Az most mindegy - válaszoltam.
- Shhh! Elrontottad a jó pillanatott - szólt le, tetetett mérgeséggel.
- Én dehogyis! Majd az öcsém fogja mindjárt - közöltem, mert láttam, ahogy mozgolódást kintről.
- Istenem  gyerekek! - fakadt ki az említett - Olyan büdös van ott, mint egy sörfőzdében. Egyszerűen undorító - fintorgott.
- Hála Istennek igazam volt - litániázott Bogi - Remélem megjött az eszed.
- Meg - adott egy csókot a barátnőjének.
- Délután találkozunk  a Paddy-n majd csörgünk - tápászkodott fel Bogi - Ti mitcsináltok? - húzta vigyorra a száját.
- Aludni fogunk. Szar egy éjszakánk volt - válaszolta Hanna.

Újra a színpadnál voltunk és már egy ideje ment a koncert. Amikor az egyik pillanatban csendet kértek, majd egy 23 év körüli férfi lépett fel a bandához.
- Nos köszönöm hogy felengedtetek ide. Dalma - nézett le gondolom a barátnőjére - Fél évvel ezelőtt ismertelek meg. Tudom hogy rövid ideje ismerjük egymást, de úgy érzem lecövekeltem nálad és úgy érzem itt is maradok. Ismerlek! Imádod a furcsa dolgokat éppen ezért is gondoltam hogy miért ne tehetném fel itt a nagy kérdést - térdelt le - Lennél a feleségem? - kérdezte a pali, mire a lány elsírta magát és felrohant az újdonsült vőlegényéhez és addig mondta folyamatosan a igen szót még ki nem fulladt.
- Istenem ez nagyon aranyos - áradozott Bogi.
- Azért az enyém se volt piskóta - húzta ki magát Szabi.
- De csak mert én segítettem - mondta Hanna.
- Azért az én erőmröl se feledkezzünk meg - szóltam közbe.
- Jaj igazad micsoda muszklik - értett egyet a barátnőm.
- Ahogy mondod - feszítettem be - Mi a... - cseppent valami a fejemre.
- Ne már esik az eső - szomorodott el Bogi.
- Igen, úgy tűnik vihar lesz - bólogatott Szabi is egyetértve.
- Hogy vihar? - nyelt egy nagyot Hanna félig elázva - Egyszerűen félek tőlük. Halálosan és mi van ha pont a mi sátrunkba csapódik a villám?
- Ez igaz. Most már én sem  tartom jó ötletnek a kint alvást - remegett meg Bogi.
- Akkor cuccoljunk és menjünk - javasoltam.
Így is tettünk hazafele úton lenyomtunk még egy kis esőtáncot, de miután megjelent az első villámlás elment a kedvünk és inkább minnél előbb haza akartunk jutni.
- Na végre - léptünk be a lakásba.
- Azt hiszem  veszek egy fantasztikusan jó fürdőt - mondta Hanna.
- Veled tartok - értettem egyet és csendben felfelé vettük az irányt.

Fourteenth Chapter

Csumiii! Sajnálom a késést, de beteg voltam. 3 komment után egyből új rész!:)

- Adrienn! - ugrott rám valaki.
- Apa? Mióta vagyunk ilyen ugrálós viszonyban? - fordultam a másik oldalamra.
- Hülye - nevetett - Bogi vagyok.
- Ja - ásítottam - Mit szeretnél? - hunyorogtam rá.
- Ma van a szépítő napunk - rugózott az ágyon.
- Akkor hagyj szépítő aludni - hunytam le a szemem.
- Nem, nem! Megyünk pedikürre, manikürre, kozmetikushoz és fodrászhoz! - visítozott.
- Nagyszerű - ültem fel - Te ilyenkor Bencét hova tünteted? - érdeklődök, miközben lefelé veszem az irányt.
A nappaliba kiérve, a hanyatt fekvő Bence derekára ültem.
- Szia - hajoltam az arcához közel.
- Hello - vigyorgott, majd lentebb húzott, hogy megcsókoljon - Mi a terv mára?
- Azért még számolunk, hogy hagytad, Bogi ébresszen - böktem meg mesztelen melkasát - Egyébként csajos nap. Egy kis ápolás magunknak - mosolyogtam.
- Rátok fér - jelent meg vigyorogva Szabi az ajtóban, mire hátulról kapott egy taslit - Áúú! - kapott a fejéhez.
- Megérdemelted -nevettem.
- Inkább nyomj egy viszintes tornát - röhögött.
- Menj  a francba! Szórakoztasd inkább a menyasszonyod - mondtam.
- Hmm... - gondolkozott el - Nem rossz ötlet - kapta fel a mellette lévő lányt és elrohant vele.
- Idióták - mondta Bence.
- Kik is? - vontam fel a szemöldökömet.
- Természetesen nem te - védekezett gyorsan.
- Helyes - adtam  egy puszit a szájára, majd lemásztam róla.
- Gyere vissza! Olyan jó volt ez a póz - vigyorgott.
- Tudom. Hiszen minden férfi vágy álma, hogy a barátnője az ő felsőjében és egy picsagatyában a derekán üljön - nevettem.
- Pontosan - bólogatott hevesen.
- Milyen jó is volt nem? Kár hogy rám küldted Bogit és készülődnöm kell - indultam felfele, mikor félúton valaki felkapott és bevitt a szobába, és ledobott az ágyra.
- Újabban szupermant játszol? - kérdeztem.
- Lehet - hajolt annyira közel hozzám, hogy a szívem kihagyott egy ütemet.
A figyelme csak rám összpontosult, amitől nagyon zavarba jöttem és a fejem felvett egy új, piros árnyalatot. A mondandóm a torkomra akadt, ugyanis az illatta telitette be az agyamat, mintha a twilightba lennénk.
Az ajka óráknak tűnő másodpercek után találkozott az enyémmel. A vérem felpezsdült és automatikusan a kezem a hajába vezettem, és még jobban magamhoz húztam. Egyik kezével megtámaszkodott mellettem, míg a másikkal az arcomat és a nyakamat simogatta. Az érintésétől a hideg rázott ki. Pár perc múlva viszont sajnos levegőhiányban elváltunk és legördült rólam.
- Egyszer megölsz - nyögtem.
- Ezt mondod te! Így folytatjuk lassan hideg zuhanyokat kell vennem - mondta, mire megint vörös lettem.
- Nem is - mondtam.
- Kipróbáljuk? - suttogta megint közel hozzám.
- Zuhanyozni akarsz vagy mi? - piszkáltam a takarót.
- Hát nem, de nem hinném hogy lenne más választásom - sóhajtott.
- Még nem - mosolyogtam rá és nagy nehezen feltápászkodtam.
Kiválasztottam egy szettet, tiszta fehérneműt, és gyorsan beslisszoltam a fürdőbe.
Egy gyors zuhany után, magamra kaptam a ruhám, a hajamat felkötöttem lófarokba. Sminket nem raktam fel, gondoltam fölösleges, csak  a napszemüvegemet vettem fel.
- Boglárka ha már felkeltettél induljunk el még ma - kopogtam be a szobájukba.
- Este főzünk valamit? - mosolygott a barátom édesen, immár felöltözve a hátam mögül.
- Persze! Sietek haza - ígértem.
- Ajánlom is - kapott a derekam után, majd megcsókolt.
- Mehetünk? - köszörülte meg a torkát a barátnőm.
- Igen - bólogattam és a barátom arcára még egy utolsó puszit adva indultunk el.
Sétálva indultunk neki. A levegő soha nem ártott még. Elég hamar odaértünk. Elvileg volt időpontunk is. Először a kaptunk egy arcpakolást, szemöldökszedést utána manikürt, pedikürt. Soha nem értettem minek a lábadra ápolás, de Bogi szerint ez fontos, így nem vitatkoztam. Gyantázás, ami eléggé fájdalmas volt. Még szemöldökön oké, na de hogy lábon hogy fáj!
- Milyen hajat szeretnél? - kérdeztem Bogit.
- Szerintem megritkítom és befestetem világos barnára. Te? - érdeklődött.
- Azt hiszem vörös két árnyalatban. Attól az fogom hinni hogy vagány vagyok - mondtam, mire felnevetett.

Egy óra múlva Boginak tényleg barna lett a haja, nekem pedig vörös. Igazából rosszabbra számítottam, de meglepetésemre elég jól állt. Fizetés után megittunk egy mojitót, ettünk egy hamburgert és délután négykor hazafelé vettük az irányt.
- Megjöttünk! - kiáltottam el magam és bedőltem a nappaliba.
- Ne már! Irigylem a hajadat - mondta Kriszti.
- Van ilyen - kacsintottam.
- Milyen vagány barátnőink lettek már - szólalt meg Bence a hátunk mögött.
- Szerintem is - bólogatott egyetértően Szabi.
- Bizony - vigyorogtam, majd köszöntöttem a barátomat - Vacsorát Bencével megfőzzük. Gyros tál lesz a kinálat. Akinek nem tetszik az nem eszik - mondtam és elindultam a konyhába.
- Szóval Tóth Bence leszel a kuktám? - kérdeztem.
- Ezer örömmel - mosolygott.
Felvágtuk a húst, bepácoltuk. Utána megcsináltam a szószt, miközben Bence berakott egy adag sült krumplit sülni. Amint azok kisültek a húst is odaraktuk és utána már készen is voltunk hat órára.
- Vacsora! Mindenki magának szed utánunk! - kötöttem ki.
Később egy gőzölgő tányérral léptem ki a konyhából, majd leültem a Tv-hez.
- Nagyon jók vagyunk - kóstolta meg Bence az ételt - Egyébként roppant szexi a vörös hajad - súgta a fülembe, mire elvörösödtem.
Evés után megtárgyaltuk hogy a vámpírnaplók igen is jó és egy hosszú érvelés után feladták a fiúk.
- Na jól van gyerekek menjetek fel aludni, mert holnap fesztiválozni mentek, ha jól tudom - tapsolt kettőt anya.
- Okés - értettünk egyet.
Hiszen három napig úgy se fogunk olya baromi sokat aludni.
Lassan felcaplattunk az emeletre átöltöztünk és Bencét megölelve tízkor bealudtam, mint akit lecsaptak.

Új blogom

Sziasztok Madárkáim!
Amíg falun voltam, és anya lesétáltatott minket tesómmal, Tokajból Rakamazra - ami egyébként egy vicces sztori - eszembe jutott egy új történet, amit elkezdtem megvalósítani. Nézzetek be kommenteljetek, hogy tudjam jó e! :)) ---> www.thebigadventure98.blogspot.hu

Szünet

Sziasztok madarkáim!
Nem olyan hosszú, pár hónapos szünet csak másfél hetes. Ugyanis megyek le anyához tesómmal falura, ahol nincs net és térerő sem, így nem igazán tudnák írni, na meg időm se lesz nagyon a rokonlátogatás miatt. Vasárnap érek haza, és ha minden jól megy akkor jövőhét kedden, vagy szerdán felkerül az új rész addig is további jó nyarat és kommentelni ér! :DD

Thirteenth Chapter

Eljött a mai nap. Hogy melyik is? Amikor megkapjuk az egyetemi értesítőket. Most örülnöm kéne, hogy végre vége a találgatásoknak és megtudom hogy felvettek e, vagy sem. Örülök is, de van egy bökkenő. Mindenkinek úgy tudja, hogy jogra jelentkeztem, de ez nem igaz. Nem jelentkezhettem olyanra, ami nem érdekel. A pszichológiát választottam. Már régóta érdekel ez az egész, és ha kiderül a titkom, ami várható volt, engem felakasztanak A mai nappal rám váró dolgok miatt elég kelletlenül szálltam ki az ágyból. Mellettem még Bence nyugodtan aludt. Már a látványától megugrott a gyomrom.
Félig betakarva feküdt, kócos hajjal és félmesztelenül. Amint kiszálltam az ágyból, engem keresett a kezével, de csak a párnámat találta meg, így azt szorította magához.
Vonakodva léptem ki az ajtón a fürdőszobába, hogy felöltözzek. Egy lenge, nyári, virágos ruhát vettem fel egy barna övvel, amolyan nyolvanas évek kinézete volt, de nekem tetszett.

- Szia kislányom - puszilt meg anya - Nem izgulsz? Délutánra már biztosan megjönnek a levelek - mondta a nappaliban.
- Ja, de - nyögtem ki.
A nap további részében nagyon nem szólaltam meg. Ahoz túl ideges voltam. De mindennek eljön az ideje, így ebéd után ott várt a levél minket - megírtuk hogy ideküldjék - a postaládában.
- Gyertek majd felbontjuk bent nektek gyerekek - izgult Szandra is.
Az összes szülő egész nap lázban égett, és nem volt más téma csak ez.
- Megengeditek, hogy a szülők bontsák ki? - kérdezte Gábor, mire bólintottunk.
- Szóval kezdjük a Szabi és a Bogiéval - mosolygott Szandra, majd a férjével együtt kibontották őket, és mint valami filmben egyszerre kezdték olvasni a jó hírt, hogy felvették őket turisztikára.
Egyből gratuláltunk nekik mosolyogva. Ahogy megöleltem a barátnőmet, érezte higy nincs minden rendben.
- És akkor lássuk a Hannáét - kezdte izgatottan anya, mire nagyot nyeltem.
- Örömmel értesítjük Szabó Hanna Adriennt, hogy felvettük az egyetemünk pszichológia szakára - kezdte el olvasni - Pszichológia? Hanna mi az Isten ez? - nézett rám mindenki.
- Nem jogra jelentkeztem, hanem pszichológiára. Elakartam mondani hamarabb, de akkor nem egyeztek bele - magyaráztam.
- Jó hogy! Mit gondolsz? Abból megtudsz majd élni, hogy mások agyában turkálsz és problémáit hallgatod egész álló nap? - kezdett el velem kiabálni anyám.
- Óh igazad van! Inkább legyek egy kibaszott ügyvéd aki másokat hoz ki minden szarból! Nem mondom, jó szak, meg munkalehetőség van utána, de engem ez nem foglalkoztat! Olyat meg nem fogok tanulni ami nem érdekel! - emeltem fel én is a hangom.
- Ezzel nagyon elrontottad az életedet Adrienn - nevezett apám a második nevemen, amit csak akkor szokott, ha ideges.
- Inkább azzal rontottam el, hogy elhittem hogy megértetek - suttogtam, majd kifele vettem az irányt.
- Hanna! - kiáltott utánam Bence.
- Most hagyj! - kértem kiérve az utcára.
- Nem! Ezt mondod már tegnap óta. Beszélnünk kell erről, és másról is! - mondta.
- Jó - túrtam bele idegesen a hajamba - Jöttél te is, hogy nekem ess? - kérdeztem.
- Nem, én támogatlak.
- Mi?! - torpantam meg.
- Szerintem jó szak a pszichológia. Érdekes és egy csomó dolgot megtudsz az emberről, bár engem a jog jobban érdekelt. De téged nem, és ebbe a szüleid se szólhatnak bele! - mondta el a véleményét.
- Hát köszönöm - hajtottam le a fejemet, és kezdtem el a cipőmet tanulmányozni - Remélem a szüleim is megbékélnek majd.
- Megfognak, csak le kell nyugodniuk - érintette meg a kezem.
- Öhm - jöttem zavarba.
- Megbeszélhetnénk a kettőnk dolgát is? - kérdezte.
- Nincs mit beszélnünk. Láttam amugy is meg voltál tegnap a haverjaiddal - mondtam gúnyosan.
Na jó, lassan orvoshoz kéne mennem a hangulatváltozásaim miatt. Ez nem normális. Teljesen kikészít ez a nyár.
- Azt félre érted! Láttam tegnap, hogy az öcsém kiáll a barátnője mellett, és rájöttem milyen barom vagyok. Igazad volt! Olyan barátokért akartalak elhagyni, akik nem is ismernek rendesen. Örülök hogy felvilágosítottál. Tegnap megmondtam nekik hogy szeretlek és leszarom ebben a témában a véleményüket - emelte fel a fejem, hogy lássa a reakcióm.
Jól tette, mert az állam a padlót verdeste. Soha nem gondoltam volna hogy egy fiú így kiáll majd értem. Bencét nagyon szórakoztatta a reakcióm, ugyanis a szemei körül megjelentek a jól ismert nevetőráncai.
- Hát tudod mennyire a szavak embere vagyok, és a szónoklataim egyszerűen fantasztikusak, de erre én sem tudok mit mondani. Nem hittem, hogy megmered ezt csinálni.
- Hanna, ez nem valami gimi utáni szerelem. Én ezt nagyon komolyan gondolom - mosolygott.
- Nem csoda. Hány éves is vagy? - kérdeztem nevetve.
- Jól van - tette fel védekezően a kezét, majd hirtelen magához húzott - Szeretlek, és ha a szakításokat félre tesszük, akkor ma egy hónapja vagyunk együtt - vigyorgott, majd megcsókolt.
- Én is szeretlek - mosolyogtam - Júj tényleg! Gyere veszek neked valamit - ugráltam, mint egy idióta, majd a kezét megfogva kezdtem el húzni a bódékhoz.
Mindent végig néztünk és mutogattam neki dolgokat, de az egyiknél megtaláltam amit kerestem. Egy bőrkarkötő volt, egyszerű barna fonott anyaggal, amivel összelehetett kötni.
- Ehez mit szólsz? - mutattam meg neki.
Elvette tőlem és alaposan megvizsgálta.
- Ez tetszik, de csak akkor veheted meg nekem, ha te is kapsz egy ugyanilyet tőlem - kötötte ki.
- Oké - bólintottam és odamentünk az árushoz fizetni.
Ezek után hazamentünk. Vonakodva léptem be az ajtón, de Bence megszorította a kezem biztatás képpen.
- Helló - köszöntem mindenkinek.
- Kislányom beszélhetnénk? - kérdezte apa.
- Beszélni vagy ordibálni? - jobb ha az alapokat tisztázzuk.
- Nagyon vicces vagy. Na gyertek be - intett a nappali felé.
- Szóval - ült le - Túl reagáltuk ezt anyáddal - kezdte apa.
- Igen. Felnőtt nő vagy! Te döntöd el mit akarsz csinálni az életben. És ha téged a pszichológia érdekel  akkor mi támogatunk - fejezte be anya.
- Köszönöm, köszönöm hogy megértetek - öleltem meg mindkettőjüket, majd visszamentem Bence mellé.
- Látod mondtam hogy minden rendben lesz - suttogta a fülembe, majd adott egy puszit az arcomra.
- Hanna! - rontott be Bogi - Ó! Szóval kibékültetek? - vigyorgott.
- Bizony - válaszolt helyettem a barátom.
- Nagyon örülök! Nem akartam, hogy a tanum egész életében búval baszott legyen - mondta.
- Most ezzel burkolva megkértél, hogy legyek a tanud? - vontam fel a szemöldököm.
- Pontosan - helyeselt.
- Úristen! Persze hogy leszek idióta - öleltem.
- Oké, de menjünk már fürödeni - mondta Szabi.
- Te aztán tudod hogy kell elrontani a pillanatot - veregettem hátba - Tudod a represszió által a személyiséged is más lehet.
- Bence miről beszél a barátnőd? - értetlenledett Szabolcs.
- Fogalmam sincs - rázta a fejét.
- Azt jelenti, hogy ha elfojtasz valamit a személyiséged is más így. Magyarul vagy azért vagy gyerekes, mert gyerekorodban volt ilyen traumád, vagy csak szimplán hülye vagy - magyaráztam meg.
- Hé - kapott fel, majd felcipelt az emeletre - Na öltözz át, és menjünk - tett le.
- Jó - trappoltam be a szobámba.
- Életem hol vagy? - kérdezte Bence.
- A szobánkba mézes puszedlim - vigyorogtam.
- Szia - ölelt át hátulról és belepuszilt a nyakamba.
- Szia - fordultam vele szembe - Öltözzünk és menjünk.
- Rendben, de itt pontosan jó lesz - perverzkedett.
- Álmodban - pusziltam szájon, majd a bikinimet megfogva mentem be a fürdőbe.
Gyorsan magamra kaptam, majd vissza rávettem a ruhámat és Bencével boldogan, kézenfogva mentünk le a többiekhez.