Fifteenth Chapter

Irgalmatlanul sajnálom! Az ok az iskola. Egyszerűen baromi sok. Alig van időm tv-zni is kb. De meghoztam a részt. Ha van benne helyesírási hiba előre is sajnálom! Nem tudom mikor hozom a következő részt, de egy héten belül igyekszem. Jó olvasást!:)

- Na jó én feladom - huppantam le a földre - Bocs Bence, de csináld meg egyedül ezt a sátrat, mert ha rajtam múlik eltöröm valamilyét - közöltem.
- Legalább valami jobb képességű nőt szereztél volna - vihogott Szabi, mire Bogi tarkón vágta.
- Köszönöm - biccentettem.
Itt voltunk a fesztivál helyén, ahol két éjszakát töltünk, de a harmadik nap reggelén már korán elhúzunk.
Mikor sikeresen felállítottak a sátrakat és beledobáltuk a cuccainkat, elmentünk enni valamit. Ahogy számítottuk az árak az egekben vannak, még jó hogy erre spóroltam egész évben. Vagyis inkább egész életemben. Anya nem engedett el soha sem fesztiválokra. Mindig azt mondta hogy akkor, ha már leérettségiztem. Ami persze hamar eljött, bár 16 évesen abszolút felvoltam háborodva, hogy mi az hogy a többiek mehetnek bulizni én pedig nem. Persze ezt 17 évesen is eljátszottam, de 18-ra már kifulladtam, így aztán csendben vártam még meg azt az egy évet.
- Hát nem vicces Hanna? - nevetett Bence.
- Mi? - kérdeztem a gondolataimból kizökkenve.
- Hogy mikor Szabi megpróbálkozott 16 évesen a fesztivállal, akkor szimplán a színpad alá söpörték olyan kicsi volt - vigyorgott.
- Ne máár! - nevettem el  magamat - Szegénykém nem fájt? Mert tudod még most is vörös vagy. Csak nem  égsz? - kérdeztem a szereplőtöl, akinek a feje paradicsom vörös volt, hogy ő a téma.
- Mi? Ja nem! Ez csak a fránya nap - legyintett hátha túljutunk rajta - Bár a drága urad az egyiken annyira leitta magát, hogy reggel a feszt központi büféjének, a padlóján kelt fel - jutott eszébe.
- Én egyszer annyira szétáztam, mint egy hajléktalan az esőtöl. Utána persze meguntam és nekiálltam ugrálni meg énekelni csak úgy, de azért egy hetembe tellett, mire lesártalanítottam magam - sóhajtott drámain, majd hárman egy emberként fordultak felém, amolyan "most te jösz" nézéssel.
- Hát nekem sajnos ilyen történeteim nincsenek, mert ez az első fesztiválom - mondtam.
- Úúú tényleg! - jutott Bogi eszébe.
- Akkor ezt felejthetetlenné kell tennünk. Először is úgy berúgsz, mint az állat, majd belöklek a színpad alá, végül eláztat az eső - élte bele magát Szabi.
- Szó sem lehet róla! - ellenkezett Bence.
- Bogi tényleg bírni fogod ezt egy életen át? - kérdeztem tőle.
- Kirakom, ha ezt fogja csinálni - mondta.
- Helyes lehet kultúráltan is fesztiválozni. Mellesleg Paddy lesz meg Halott pénz, szóval minden vágyunk teljesül.
- Jó- egyezett bele Szabolcs - De kajáljunk, mert éhes vagyok.
Ebben persze mindenki egyetértett, így elindultunk hogy valami egészségtelen dolgot vigyünk a szervezetünkben. Elmentünk ezután szétnézni, hogy nagyjából tudjuk hogy mi hol van. Mire körbejártunk mindent elkezdődött a Halott pénz koncert. Egyszerűen ez  egy fantasztikus élmény! De komolyan! Előtted azok a emberek, akiket minden áldott nap a monitor képernyőjén bámulod most előtted állnak pár méterre 3D-ben!
- És most akkor kiszeretne feljönni hozzánk az utolsó számhoz? - kérdezte, mire az egész sereg felnyújtotta a kezét és sipítozott.
- Gyere te kicsi lány - mutatott felém.
- Jézus, Atya, Úristen... - motyogtam magamnak, miközben Bence meglökdösött, hogy induljak már.

- Elkéstem még is itt vagy, korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül már sehová sem megy!
Elkéstem még is itt vagy, korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már nem érinthet meg! NEM, NEM, NEM, NEM! NEM ÉRINTHET MEG! - énekeltem, ahogy a tömeg is.
Teljesen felszabadultan.
- Hanna vetődj le háttal, majd megtartunk - kiáltotta Bogi.
- Ez nagyon menő - sikítottam, miközben az emberek folyamatosan egymás kezébe adtak engem, majd leraktak  Szabiék mellé.
- Na milyen volt? - kérdezte Bence egy puszit adva a halántékomra.
- Felemelő és-és éhes vagyok - mondtam.
- Akkor együnk és dőljünk le - javasolta Bogi.
Mire sorra kerültünk hogy kérjünk enni magunknak már fél egy volt.

- Na és milyen volt az első napod? - kérdezte Bogi vigyorogva.
- Fantasztikus és fárasztó - adtam a rövid, de mégis mindent elmondó választ, majd mindenki ment a sátrába hogy kidőljön, mint akit lecsaptak.

Bence
A második napon mindenki kómásan ment a "mobilzuhanyzóba". A lányok egymást felváltva mentek miközben felügyelték a másikat. Amit nem tartok egy rossz ötletnek, ugyanis nem lenne ínyemre, ha valami szexmániás állat rányitna Hannára és bekéne vernem a képét.
A tusolás után újabb pénz költést tettünk.
- Menjünk már az orvosi sátorba és nézzük meg a sok alkoholistát - kérlelt minket Szabi.
- Komolyan mondom elviszlek oda, hogy elmenjen a kedved a kiütési ivástól - rázta a fejét Bogi - Vagy várj el is viszlek! Próba szerencse - vont vállat és maga után húzta az ugráló öcsémet.
- Mi merre menjünk? - kérdezte Hanna.
- Dőljünk le egy kicsit. Elég fáradt vagyok áthallottam  Szabi horkolását este - vágtam grimaszt.
- Az jó én a Bogiét is. Kiegészítik egymást - nevetett fel.
- Az biztos - értettem egyet.
Lassan odaértünk  rikító sátrunkhoz. Lefeküdtünk, mire Hanna azonnal mellém bújt, én meg boldogan szorítottam magamhoz.
- Szeretlek - tört ki belőlem.
- Én is szeretlek - emelte fel  a fejét és a szemembe nézett.
Minden porcikám kívánta őt, de tudtam hogy neki még kell ehez egy kis idő és ameddig mellettem van boldogan várok rá ameddig csak akarja.
- Tudom - mosolyodtam el.
- Jó hogy tudod - mondta.
- Az most mindegy - válaszoltam.
- Shhh! Elrontottad a jó pillanatott - szólt le, tetetett mérgeséggel.
- Én dehogyis! Majd az öcsém fogja mindjárt - közöltem, mert láttam, ahogy mozgolódást kintről.
- Istenem  gyerekek! - fakadt ki az említett - Olyan büdös van ott, mint egy sörfőzdében. Egyszerűen undorító - fintorgott.
- Hála Istennek igazam volt - litániázott Bogi - Remélem megjött az eszed.
- Meg - adott egy csókot a barátnőjének.
- Délután találkozunk  a Paddy-n majd csörgünk - tápászkodott fel Bogi - Ti mitcsináltok? - húzta vigyorra a száját.
- Aludni fogunk. Szar egy éjszakánk volt - válaszolta Hanna.

Újra a színpadnál voltunk és már egy ideje ment a koncert. Amikor az egyik pillanatban csendet kértek, majd egy 23 év körüli férfi lépett fel a bandához.
- Nos köszönöm hogy felengedtetek ide. Dalma - nézett le gondolom a barátnőjére - Fél évvel ezelőtt ismertelek meg. Tudom hogy rövid ideje ismerjük egymást, de úgy érzem lecövekeltem nálad és úgy érzem itt is maradok. Ismerlek! Imádod a furcsa dolgokat éppen ezért is gondoltam hogy miért ne tehetném fel itt a nagy kérdést - térdelt le - Lennél a feleségem? - kérdezte a pali, mire a lány elsírta magát és felrohant az újdonsült vőlegényéhez és addig mondta folyamatosan a igen szót még ki nem fulladt.
- Istenem ez nagyon aranyos - áradozott Bogi.
- Azért az enyém se volt piskóta - húzta ki magát Szabi.
- De csak mert én segítettem - mondta Hanna.
- Azért az én erőmröl se feledkezzünk meg - szóltam közbe.
- Jaj igazad micsoda muszklik - értett egyet a barátnőm.
- Ahogy mondod - feszítettem be - Mi a... - cseppent valami a fejemre.
- Ne már esik az eső - szomorodott el Bogi.
- Igen, úgy tűnik vihar lesz - bólogatott Szabi is egyetértve.
- Hogy vihar? - nyelt egy nagyot Hanna félig elázva - Egyszerűen félek tőlük. Halálosan és mi van ha pont a mi sátrunkba csapódik a villám?
- Ez igaz. Most már én sem  tartom jó ötletnek a kint alvást - remegett meg Bogi.
- Akkor cuccoljunk és menjünk - javasoltam.
Így is tettünk hazafele úton lenyomtunk még egy kis esőtáncot, de miután megjelent az első villámlás elment a kedvünk és inkább minnél előbb haza akartunk jutni.
- Na végre - léptünk be a lakásba.
- Azt hiszem  veszek egy fantasztikusan jó fürdőt - mondta Hanna.
- Veled tartok - értettem egyet és csendben felfelé vettük az irányt.