Seventeenth Chapter

Sziasztok Madárkáim! Röstellem hogy hosszú időközönként hozok részt, de csak így tudok. 

Egy kis infó olvasás előtt:

- Még kb. 5 rész várható az epilóguson kívűl

- Még ezt a blogot befejezem a The Big Adventure blogomat szüneteltetem, amit majd a mai nap folyamán kirakok

- Folytatni fogom, ha ezt befejeztem

- Utolsó sorban pedig szigorúan minden szombat vagy vasárnapra részt várhattok, mert beosztom a napirendem és erre is hagyok időt

Jó olvasást! :)

Mostanában kicsit furcsa Bence. Mármint nem úgy, mintha titkolózna, hanem hogy néha úgy néz rám, mintha a szemével vetkőztetne. Viccesen hangzik, de így van. Persze erről beszéltem Bogival és neki is megvolt a maga véleménye.
- Egyszerű. Téged akar - jelentette.
- Hogy engem? Mármint ÚGY? - néztem rá nagy szemekkel.
- Hanna majdnem 20 évesek vagyunk. Nyugodtan kimondhatod hogy leakar veled feküdni - közölte Bogi halálnyugodtan.
Jó hát nem tilos mondani, de akkor is olyan fura kimondani azt hogy Bence ezt akarja. Bár mégis egyértelmű, hiszen majdnem 23 éves a pali. Most ha anyát kérdezném akkor tuti jönne egy csomó felesleges rizsával, majd közölné hogy beszéljek vele erről. Ami amúgy tök logikus, csak hát nem tudom hogy hozzam szóba vagy vágjak bele. Istenem, mintha 16 éves lennék. Teljesen rásztresszelek. Bár szerintem mindenki nem? Hogy elszúrsz valamit, nem jól csinálsz.
Persze a könyvekben ez mindig egyszerű. Csak úgy izzik a két karakter között a vágy már az elejétől utána valami alkalmi dolog lesz, később persze egymásba szeretnek, de nem ismerik be se egymásnak, se önmaguknak. Utána történik, amikor a két ember egymásra talál. Tökéletesen leírva és mi elhisszük hogy tényleg így van. Majd egy kis félreértés, a csaj sírva elmegy, a pali rájön szereti őt. Egyből értemegy, elmondja mit érez, happy end és epilógus. Milyen megható.
Mondjuk nem mondhatok rá rosszat, mert nem erőltet semmit, csak jelezte úgymond. Tegnap óta nagyon rágörcsölök erre, még az arcomon is látszik hogy hülye vagyok. Bencének is leesett hogy valami van velem. Néha szívesen lennék nyitott könyv helyett, csukott.
Egyébként imádom a Twilightot, de inkább csak az első és az utolsó részt. Ezt a nyitott könyveset is onnan vettem. De így visszakanyarodva, arra jutottam hogy beszélek erről Bencével. Csak még nem tudom hogy vágok bele. Mert most nem állhatok csak úgy oda elé... Azért az fura lenne nem? Ajj, annyit görcsölök ezen, bár inkább vesézzem ki  magamban a dolgokat.

Amúgy a problémámon kívül nincsen semmi gond. Az  egyetem egy hónap múlva kezdődik. Alig várom. Igazából mindig az egyetemet vártam a középiskolát csak egy átmeneti  állapotnak találtam a végső célomhoz. Nem mintha amúgy nem élveztem volna.

- Minden rendben van? - huppant le mellém Bence az ágyra.

- Persze - mosolyogtam, amennyire tőlem telhet.

- Nem hiszek neked. Ugye tudod? Túl átlátszó vagy - nézett rám.

- Rendben - úgy gondoltam itt a jó alkalom elmondani - Szóval te fiú vagy, én meg lány. És te... akarsz valamit.. amit a fiúk szoktak... és a lányoknak ez nagy lépés.. és én tudom hogy vársz rám  meg minden... de szeretném tudni  hogy tényleg akarod e... mert ha igen akkor én is csak... ez nekem  nagyon furcsa... vagyis nem tudom, hogy hogy álljak ehhez.. mert nincsen tapasztalatom - makogtam össze-vissza, mint egy idióta.

Gratulálok Szabó Hanna! Ez dicséretes volt! Dicséretesen béna.

- Hanna remélem tudod hogy ez volt a legértelmetlenebb megmagyarázásod, amit valaha hallottam tőled - nevetett - De amúgy értem és tudod hogy én nem erőltetek semmit sem.

- Én tudom, de bízok benned - mosolyogtam rá halványan.

- Ez esetben... - húzódott sunyi mosolyra a szája, miközben fölém mászott.

A szívem meglódult. Kicsit megdöbbentett ezzel  a cselekedetével.

- Nincsen semmi baj - mosolygott rám megnyugtatóan, majd megcsókolt.

A lélegzetem is elállt. Az  agyam lefagyott, de visszacsókoltam. Bence gyengéden végigsimított az oldalamon, mire libabőrős lettem a keze mentén. Ösztönösen húztam közelebb magamhoz és simogattam a hátát, néha összegyűrve a pólóját. Felbátorítást érezve ezzel, ahogy leért a pólóm szegélyéhez, lassan elkezdte felfelé húzni.

- Milyen puha bőröd van. Gyönyörű - suttogta ahogy az anyag lekerült rólam.

Jóleső érzés futott végig rajtam. 

- Biztos vagy benne? Csak mert ha nem, akkor mond. Abbbatudom hagyni - nézett rám barna szemeivel.

- Bízok benned - szorítottam meg a karját.

Bence ezekután nem finomkodott. Apránként lekerültek rólunk a ruhák és életem eddigi legszebb élményét éltem át Ő vele.

- Ugye nem bántad meg? - kérdezi.

Az ágyban fekszünk egymás mellett és csak élvezzük a másik társaságát. Nem akarunk kimenni, hogy kérdezősködjenek.

Most olyan, mintha egy buborékban lennénk, ahol csak mi ketten vagyunk. Ha kimennénk a szobából a varázs odaveszne és a buborék is kipukkanna.

- Persze hogy nem - adtam az arcára egy puszit, mire szorosabban magához húzott - Mennyi az idő? - érdeklődtem.

- Délután 3 - nézte meg a telefonján a választ.

- Hát jól el szórakoztuk az időt - mondtam.

- Ez tetszik! Elszórakoztunk... - villantott meg egy sunyi mosolyt - Na de menjünk, mert kikell elégítenem a kaja iránti éhséget is.

- Rendben - sóhajtottam, majd magamköré csavarva az egyik takarót botorkáltam oda a szekrényhez.

Elég idiótán néztem ki. Leginkább egy pingvinhez tudtam volna hasonlítani magamat.

- Ugye tudod hogy láttam már mindent, amit takarsz? - vigyorgott rám Bence.

- Tisztában vagyok vele, de nekem így jobb - válaszoltam - Inkább fésülködj meg.

- Miért? - vonta fel a szemöldökét.

- Szexi a most keféltem, vagy feküdtem le a barátnőmmel haj, de túl egyértelmű a lentieknek.

- Na és? - kérdezte.

- Biztos akarod te látni apám arcát? - érdeklődtem.

- Igazad van. Inkább belövöm a hajam. Nem akarok meghalni - tért észhez és a cuccával együtt bevonult az egyik fürdőbe.

Igazából, nem hinném hogy apa kiborulna, de azért egy kis ijesztgetés nem árt szerintem.

Összeszedtem a ruháimat és én jobbnak láttam megfürdeni. A zuhany alatt emlékképek ugrottak a szobában történtekről és éreztem hogy az arcom egyből természetellenes, piros színt vett fel.

- Fáj? - kérdezte Bence lefele menet.

- Kicsit - ismertem be.

- Lesz ez még jobb is - súgta a fülembe, mire elpirultam.

A nappaliba beérve csak Szabolcsot és Bogit találtuk.

- Többiek? - huppantunk le az ágyra.

- Kimentek a partra. Akartunk szólni nektek, de amikor felmentünk, fura hangokat hallotunk a szobátokból és nem akartunk zavarni - vigyorgott Szabi.

- Nem hinném hogy rátok tartozik ez - motyogtam, miközben a barátom vállára hajtottam a fejemet.

- Igazából semmit nem hallotunk, azt hittük alszotok, de kösz az infót - kacsintott Bogi - Üdv a nem szüzek társaságában Hanna!

- Jézusom Bogi! Ugye tudod hogy ez nagyon elcseszettül hangzott? - néztem rá.

- Tudom. Majd kitalálok majd valami jobb nevet - gondolkozott.

- Ráér. Csak szólj előtte, mert beírnám az aranyköpési listádba - nevetett Bence, miközben átkarolt.

- Na a barátnőm híres lesz - bicentett Szabi elismerően.

Azt gondoltuk hogy itt abbahagyja, de utána fogta felpattant, elkapta Bogit, a vállára kapta, mint egy zsákot és elkezdett a kert fele futni, miközben az ordibálta hogy "Paradontax!"

- Az nem valami fogkrém? - néztem furán Bencére.

- De - mondta és pár másodperc után mindketten szakadtunk a nevetéstől.