Fourth Chapter

 Hello Hello! Itt az új rész. Nem tudtam várni:D Jó olvasást!:)

Egy hét múlva már minden rutinná vált. Felkelünk - délben - majd elmegyünk enni, pihenünk, fürdünk és este néha sétálunk. Nagyon izgalmasan telik eddig a szünet. Mindenkivel minden rendben, bár még mindig azt hiszik a szülők hogy járunk, de Bencével akkor is jól kijövünk.
Most is az esti sétához készülök, de most senki nem jön velem, csak Bence, mert Eszterék fáradtak, szülők nem szoktak, és Szabiéknak dolguk van. Ágytorna. Hahaha.
- Szabó Hanna vonszold le magad, vagy itt hagylak! - szólt a kedves barátom.
- Fogd be! - szóltam rá.
- Miért? - érdeklődött.
- Ha azt mondom hogy ezzel megbántasz, elhiszed? - kérdezek vissza.
- Nem - rázta a fejét mosolyogva.
- Akkor, mert én azt mondtam - vigyorogtam.
- Nagyon meggyőző vagy - bicentett.
- Mint, mindig - néztem rá.
A szokásos útvonalunkon mentünk, beszélgettünk, nevettünk. Nagyon elvoltunk, amíg Bence el nem káromkodta magát.
- Francba! - mondta.
- Mi az? - kérdeztem.
- Ott van az exbarátnőm - jelentette ki.
- És? Ezért bujkálsz? - nevettem.
- Nem! Hanem... Petrát én szerettem, de neki csak azért kellettem, mert gazdag vagyok - mutatta a kezével az idézőjelet - És múltkor odajött hozzám és azt mondta, hogy milyen jó hogy már megszabadult tőlem, meg van egy sokkal jobb barátja, én meg azt mondtam neki, hogy van barátnőm - magyarázta.
- Hát te nem vagy normális - hüledeztem - Mit mondtál neki? Hogy hívják? - kérdeztem.
- Hanna... - mondta.
- Tessék? - érdeklődtem.
- Azt  mondtam, hogy te vagy  a barátnőm - hajtotta le a fejét.
Na jó. Ez most azért sokkolt mit ne mondjak.
- Bencuus! - hallottunk egy hangot mellettünk.
Jézusom ez a nő! Hogy néz ki? Miniszoknya, top fúúj! Meg Bencuus?! Az mi? Na jó nem hagyhatom benne a szarba ezt a fiút.
A keze után kaptam a rémült fiúnak, és összefűztem ujjainkat, amire egy hálás mosolyt küldött.
- Jaj, sziasztok! - nyávogott - Csak nem te vagyok Bencuus barátnője? - nézett végig rajtam.
- De igen. Hagy mutassam be neked Hannát - mosolygott.
- Szia - mondta - Annyira örülök, hogy Bencuus túl tudott lépni rajtam. Ideje volt már, bár nehéz engem elfelejteni - vigyorgott.
- Óhh ne aggódj! Sikerült neki. Tudod nálunk első látásra szerelem volt - adtam Bence arcára egy puszit.
- Tényleg? - kérdezte tetetett meglepődéssel - Akkor mi lenne ha holnap este eljönnétek ketten vacsorázni velem és a barátommal? - nézett ránk, mire Bence megmerevedett.
- Ezer örömmel - mosolyogtam rá. - Holnap 7 órakor itt?
- 7-kor - bólintott - Na nekem mennem kell Ádám biztosan már vár. Helló - tipegett el.
- Ez a nő egy agyrém - szólaltam meg mikor hallótávolságon kívül volt.
- Nekem mondod? - kérdezte - Nem tudom mit hittem - rázta a fejét.
- Csak a rózsaszínköd - mondtam.
- Hát igen. Nagyon köszönöm - mondta.
- Semmiség. Eleinte gondoltam hogy hagylak a szarban, de mikor megláttam, hogy ez a nő hogy néz ki, elkapott a hányinger és muszáj volt segítenem - magyaráztam.
- Helyes - bólintott.
- Hékás! Én teszek szívességet - néztem rá.
- Igazad van. Elég jó barátnőm lett így hirtelen - vigyorgott.
- Elég jó? Egyszerűen fantasztikus barátnő vagyok - húztam ki magam.
- Egoizmus - szorította meg a  kezem.
- Az mindig van, mert egészséges - érveltem már a házunk előtt.
- Nem mondtam hogy rossz dolog - vágta rá, majd kinyitotta nekem a kaput.
8 körül sétáltunk be a lakásba a többiek már a kinti asztalnál ültek. Gondolom elvégezték már a "dolgaikat". És kint pókereztek.
- Elengeditek egymást kezét és leültök mellénk játszani, vagy bámultok még minket egy darabig? - kérdezte.
 Basszus! Tényleg a kezünk. Annyira természetesnek tűnt, hogy el is felejtettük.
- Leülünk játszani. Milyen kérdés ez? Szétverlek titeket - ültem le egy szabad székre.
2 óra múlva már csak anya meg én voltam játékban.
- Na felmersz tenni mindent? - incselkedett anya.
- Persze - vigyorogtam, majd betoltam a zsetonjaimat - Mid van?
- Flush. Neked? - kérdezte.
- Póker! Muhaha - nevettem ördögien - Nyertem! A tanítvány felülmúlta a mesterét.
- Szép volt kislányom - biccentett anya.
- Köszi - mosolyogtam rá.
Ezek után Kriszti és Eszter elmentek valami karaoke estre, a szülők aludni, így négyen beültünk még a nappaliba beszélgetni.
- Na jó mi volt ez a kéz a kézben dolog? - esett nekünk Bogi.
- Találkoztunk Petrával és én azt mondtam neki hogy Hanna a barátnőm. Ő meg volt olyan jó  fej és belement a dolgokba - világosította fel őket Bence.
- Bizony. Holnap mehetünk az exével, meg az agy nélküli pasijával vacsorázni - fintorogtam, mire mindenki felnevetett.
- Na jó volt a délután? -húzogatta a szemöldökét a mellettem ülő fiú.
- Fogjátok már be! - vörösödött el a barátnőm.
- Csak irigyek vagytok, mert ti még nem tartotok ott - kacsintott Szabi.
- Valószínű - mosolyogtam - Jó éjt - mentem fel.
Az emeleten felkaptam a pizsim, és elmentem fürdeni. Amikor kész lettem befeküdtem az ágyba. Pár perc múlva Bence is megjelent a szobába, egy szál boxerben. Csak a szokásos esti öltözéke. Már kezdek hozzászokni az ilyen jó látványhoz.
- Még egyszer köszönöm - karolt át, mint minden este.
- Mondtam már, hogy semmiség - mondtam.
- Neked! Na mindegy jó éjt - adott egy puszit, engem meg válaszadás helyett elnyomott az álom.