Sixth Chapter

Sajnálom hogy nem lett hamarabb rész, de most ért véget  a 9 hónapos kapcsolatom és nem voltam a legjobb passzba:( Na meg szombaton Zakopaneban voltam:D

Már reggel eldöntöttem hogy este én bulizni megyek. Ennek örömére fél órával hamarabb keltem, hogy ismertessem a többiekkel a tervet.
- Meg vagy huzatva? -esett nekem Eszter - Még a tegnapelőttit se hevertük ki - dőlt hátra - Vodkanarancsok hada, meg valami színes koktél... - számolta.
- Jó, jó! Értjük - állítottam le - Mások?
Kriszti nem jön, marad a húgommal. De Szabi meg Bogi belement.
- Jó reggelt - dörzsölte meg a szemét Bence, "pizsomában".
- Tudtam, hogy rajtad már csak a szemüveg segít - vigyorgott Szabi.
- Lemaradtam valamiről? - hagyta figyelmen kivűl az öccse beszólását.
- Este buli - mondta Bogi.
- Megyek - jelentette ki.

A nap unalmasan telt, kivéve mikor megtaláltam anyáékat, ahogy egy esküvői magazint néztek. És amikor már kezdtem hátrálni, észrevettek.
- Jaj Hanna gyere ülj le mellénk. Éppen esküvői ruhákat nézünk unalmukban - mondta Szandra.
Unalomban mi?
Egy órán keresztül hallgattam hogy a csipke vagy a fodor a szebb a ruhán. Én azt hittem ott őrülök meg helyben.
- Mi van itt? - lépett mellénk Bence - Hanna! Itt kereslek már mióta - fordult felém.
- Úúú, itt voltam a kertbe. De nehéz lehetett megtalálnod - szörnyűlködtem.
- Itt hagyhatlak - nézett végig rajtunk.
- Itt hagynál, mikor megbeszéltük, hogy sétálunk? - háborodtam fel.
- Milyen séta? - nézett rám, mintha teljesen hülye lennék.
Pedig csak azt akarom, hogy szabadítson innen ki!
- Tudod... - próbálkoztam.
- Ja, igen - esett le neki - Megyünk?
- Jó lenne - álltam fel - Nem gond, ha mi most... - kezdtem.
- Nem. Menjetek nyugodtan - mosolygott Szandra.
Extra gyorsasággal álltam fel, feldöntve a széket és indultam kifele.
- Életet mentettél - mondtam neki.
- Mért is? Nem volt veszes csak újságokat nézegetetek - vont vállat.
- Az magazin te idióta - csaptam a homlokomra - Egy esküvői! És vajon kinek nézegettek? - kérdeztem - Mert hogy ők nem akarnak mégegyszer férjhez menni azt  biztosra veszem.
- Nekünk? - nézett rám.
- Nahát Sherlock - csentittem.
- Ha te Watson vagy - vigyorgott.
- Hogyne - forgattam meg a szemeimet.
- Most mért smárolnak! Ahogy mi is tettük. Valld be hogy jó volt - mondta.
- Jó volt, de nem akarok hogy egy hónap után kidobjál, mert pisis vagyok - mondtam némi gondolkozás után.
- Meddig hozod még ezt fel? Egy éve történt - akadt ki.
- Csupán elővigyázatos vagyok - álltam meg vele szembe.
- Akkor legyél továbbra is az, mert én felmondtam - közölte és elindult haza.
- Bocs már, hogy nem akarok pofára esni, megint - kiáltottam utána, de nem válaszolt.
Most az a baj hogy óvatos vagyok? Mi baja van ennek?
Sok hülye gondolataim közepette indultam én is hazafele, de előtte még vettem magnak egy dobozos jégkrémet. Amikor hazaértem, bementem a konyhába és egy kanállal tértem vissza a nappaliba. Miután megettem a fagyit elindultam estére készülődni lezuhanyoztam, majd elkeszültem a fürdőbe.
- Pisis! Telefon! - szólt be Bence.
- Kussolj már be - szóltam vissza.
- Halló! Mondjad. Mi? Nemár! Menjetek már a romantikátokkal. Jól van bébi. Szeretlek. Nem gond. Csumi - tettem le.
- Ki volt? - kérdezte  Bence.
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de Bogi hogy este nem jönnek, mert romantikus vacsora. Csodálkozom hogy nem terhes - nevettem.
- Ezt te nem érted, mert nem szeretsz senkit úgy - csóválta a fejét.
- Honnan veszed, hogy nem? - álltam elé.
- Honnan vegyem, hogy igen? - fürkészet, mire automatikusan megcsókoltam.
Egyből viszonozta a cselekedetemet, ami belőlem egy kisebb nyögést váltott ki, mire Bence magához rántott a derekamnál fogva. Készségesen átkaroltam a nyakát és csókoltam tovább. Annyira szeretem őt...
Micsoda? Jézus! Szabó Hanna verd ki a fejedből!
Észhez térve, elváltam tőle, majd az arcom láttán, kérdőn nézett rám.
- Most már innen veheted - nyögtem ki, majd a táskámat felkapva indultam ki az utcára.
Összezavarodva ültem be valami bárba és kértem valami színes koktélt, remélve hogy van benne alkohol.

Fél órával később már az x-dik pohárnál jártam és beszélgettem az öreg pultossal.
- ...és akkor olyan elmezavarom volt, hogy azt hittem szeretem és most itt vagyok - fejeztem be kábán.
- Hát kislány te szerelmes vagy - jelentette ki egy pohárt törölve.
- Mindenki ezt mondja? Jó hiszek nektek, mert mért ne? - gondolkoztam.
- Na és hogy néz ki? - kiváncsiskodott a bácsi.
- Világosbarna haj, barna szemek, elájulsz arc és csókolnivaló száj - áradoztam.
- Akk szerintem fordulj meg - mondta a pultos, mire szédelegve, de megtettem.
És ott állt előttem Ő, akiről az előbb beszéltem.