Third Chapter

Madárkáim!  Kicsit szomorú voltam, hogy egy komment volt csak, bár az oldalmegjelenítések valamennyire kárpótoltak.. Na mindegy. Meghoztam a harmadik fejezetet. Remélem erre kapok valami visszajelzést! Megpróbáltam hosszabbra írni:) Jó olvasást!:)
A szokásos étterembe mentünk, mint mindig. Mivel látták hogy sokan vagyunk, összetoltak két nagyobb asztalt. Én, Bogi és Bence között ültem. A barátnőmmel mindketten  két személyes tálat akartunk enni, csak annyi volt a gond, hogy más fajtát. Így ezen kezdett el menni a vita, majd Kriszti mondta hogy ő is olyan tálat szeretne, mint Bogi, így neki meg volt oldva a problémája. Viszont nekem nem!!! Én mindenképpen ilyet akarok enni, de egyedül ez nem fog menni, akármennyire is sokat eszek.
Szomorú tekintettel bámultam előre, amikor Bence észrevett.
- Mi a baj? - fürkészet.
- Ahhjj... Én ezt a tálat szeretném megenni - mutattam az étlapra - De senki nem válalkozik rá.
- Kivéve én - vigyorgott.
- Hogy? - kérdeztem.
- Én is Viking tálat szeretnék, de nekem sincs partnerem - mondta - Evőtársák?
- Evőtársak - bólintottam rá mosolyogva.
Miután kiért a pincér és felvette a rendeléseket, elszakítottam Bogit a barátjától, hogy rám is szenteljen figyelmet. Haha.
- Boglááárkaa -szóltam.
- Tudod hogy nem szeretem a teljes nevem idióta - vigyorgott - Mit szeretnél?
- Ma kimegyünk strandolni igaz? - érdeklődtem.
- Valószínű - mondta - És végre csodálhatjuk nyilvánosan a két Tóth fiú hasát - ábrándozott.
- Igen... Mi?! Nem! Te bámuld, ha akarod, bár szerintem az ágyban jobban látod - húzogattam a szemöldököm.
- Perverz! - reagált le - De azért elszóltad magad.
- Miért is? - vontam kérdőre, mire közel hajolt a fülemhez, hogy más ne hallja, amit majd mond.
- Tudom hogy tetszik neked Bence, ne is tagad! - súgta - Látom abból ahogy ránézel.
- De.. -  kezdtem volna az érveléseimet.
- Nincs de! Lehet hogy még most nem akarod magadnak se bevallani, de előbb utóbb úgyis elismered a feltételezésem - fejezte be, majd hősiesen kihúzta magát, mint aki feltalálta volna a rák ellenszerét.
- Persze - forgattam meg a szemeimet - Amúgy csak közlöm hogy vízibiciklizni fogunk.
Egy cseppet sem hittem neki. Ilyen hülyeséget. Max barátok, mert azért senkinek sem lenne jó ha egész nyaralás alatt vitatkoznánk.
Hamar megkaptuk az ételünket, és veszekedés nélkül elosztottuk Bencével az ételt.
- Te annyit mind megfogsz enni? - bökött a villájával a kiszedett adagom felé a fiú.
- Ne becsüld alá ezt a kislányt - mondta apám.
- Mi az h ezt? Meg hogy kislányt? Kikérem magamnak 170 centi magas vagyok! - háborodtam fel.
- Akkor sok pénzébe kerül majd annak aki eltart - nevetett Bence.
- Hát örülj hogy nem te leszel az - vágtam rá.
Miután kimondtam, rájöttem hogy ez azért  túlzás volt már. Főleg miután ezt hallottam tőle:
- Honnan veszed? - motyogta halkan.
Erre aztán tényleg nem számítottam és túl messzire mentem.
- Bence... sajnálom - kezdtem.
- Nincsen semmi baj. Végül is igazad van - mondta, majd elkezdte enni az ebédjét.
Ezzel biztos elvágtam magam. Még jó hogy a szüleim nem hallották, biztos hogy felakasztanának.
Csöndben ettük meg az ebédet, majd a szülők kifizették a számlát és kitaláltuk, hogy elmegyünk fürdeni, ha már Balatonon vagyunk. Hazaérve bementem a fürdőbe, gyorsan átöltöztem. Mindenképpen sietni akartam, mert szerettem volna Bencével beszélni. Mikor benyitottam örömmel láttam hogy még bent van.
- Bence  megszeretném ezt beszélni - néztem rá.
- Nincs semmit, amit meg kéne beszélnünk. Igazad volt. Ennyi - zárta le.
- De nem! - tiltakoztam, mire felvont szemöldökkel nézett rám - Tavaly eléggé megbántottál és minden porcikámmal azon voltam, hogy én is ezt tegyem veled. Csak hát arra nem gondoltam hogy eléggé bűntudatom lesz, mert ezek a kis piszkálódások semmik, de amit az étteremben mondtam, az már csúnya volt. Szóval sajnálom - hajtottam le a fejem.
- Egy feltétellel bocsátok meg - mondta.
- Mi az? Már feltételeket is szabsz? - nevettem - Mi lenne az?
- Ha barátok leszünk - vigyorgott.
- Oké - egyeztem bele egy kis idő múlva - De ugye tudod hogy a szüleink azt hiszik, hogy járunk, és kb már az esküvőnket tervezik? - világosítottam fel lefelé menet.
- Igen, ez nekem is feltűnt már - bólintott - Higgyék. Előbb-utóbb csak rájönnek, hogy mi van - vont vállat.
- Igazad van - értettem egyet.
- Nem tudtok gyorsabban készülődni? Olyan megterhelő? - rivallt ránk Szabi.
- Mi az már beszélgetni se lehet? - kérdezte a mellettem álló fiú.
- Jól van na! Csak vízibiciklizni akar - védte be Bogi.
- Hát azt én is, úgy hogy igyekezzünk - kerültem ki mindenkit és elindultam, a megszokott úton, a strandhoz.
Amikor megérkeztünk lepakoltuk a cuccainkat, majd bekentük magunkat naptejjel és belevetettük magunkat a vízbe.
- Boglárka! Még egyszer lemersz fröcskölni, belefojtalak a vízbe - fenyegettem meg, vacogva.
Szerintem elég eszelősen nézhettem ki, mert feltett kezekkel, hátrált. Ezek után gondoltam, semmi ok az aggodalomra, így nyugodtan sétáltam a bója fele. Ám arra nem számítottam hogy valaki felkap és beledob, a rohadtul hideg vízbe!
- Ki volt ez? - néztem körbe.
- Én - emelte fel a szobatársam a kezét.
- Megvagy hibbanva? Na ember most véged van! - kezdtem el felé menni.
Ő egyből hátrálni kezdett, de én felugrottam a hátára és így mindketten a vízbe borultunk. A kitudja többször lenyomni a másikat, a vízbe versenyt, Eszter szakította meg, hogy menjünk vízibiciklizni.
Bencét azonnal elengedtem és Szabival, holt versenyben érkeztünk meg a bérlelő helyhez.
- Néha elgondolkozom hogy a barátom, vagy a barátnőm a gyerekesebb, esetleg egyenlően - magyarázott Bogi, Bencének.
- Drága elbém! Esetleg ne előttünk mond ezt, mert véletlenül valaki lecsap - mondtam.
- Tényleg? Hát én meg akkor véletlenül visszacsapom azt a valakit - vigyorgott.
- Jó, most nyertél! - hagytam rá mosolyogva.
Eközben a két fiú bérelt egy vízibiciklit, majd beszálltunk és elkezdték tekerni befelé. Mi nyugodtan sütettük a hasunkat és beszélgettünk, majd éreztük hogy megálltunk.
- Mi van már? - kérdezte értelmesen Bogi.
- Most jön az, hogy csúszdázunk - kiáltotta Bence, majd lecsúszva a csúszdán, belevetette magát a vízbe.
Olyat csobbant, hogy még a mellettünk lévő Krisztiéket is érte a víz.
- Úúú én is! - ugrottam fel, és teljesítettem ugyanazt, amit ő.
Ez ment este hatig, majd a szülők szóltak hogy ideje hazamenni. Csurom vizesen sétáltunk haza a fülledt esti levegőben. Otthon mindenki megszárítkozott és már pizsomára öltözött át. Bence egy szál boxerben, egyszerűen csodálatos látvány volt! Főleg mikor este valami filmet néztünk és átkarolt. Jézusom, még belegondolni is jó! Bár az ember nem gondol ilyeneket a barátjáról, vagy igen?
Olyan 11 körül mindenki felment a szobájába, mert már nagyon fáradt volt a délelőtti út miatt. Ketten felbaktattunk a szobánkba, majd bedőltünk az ágyba.
- Hát akkor jó éjt - mondtam majd az oldalamra fordultam az ágyban.
- Neked is - válaszolt és átkarolt.