Ninteenth Chapter

Hello! Időben új rész!:) Őszintén fogalmam sincs mit fogtok ehhez a részhez szólni, úgy hogy nagyon várom a kommenteiteket:) 

Jó olvasást!

Nincs reggel annál jobb érzés, ha az ember arra kell hogy rosszul van. Igaz csak a fejem fáj és kicsit szédülök, de akkor se kellemes, így visszadőltem az ágyba.
Gondolkodás közbe eszembe jutottak az este emléke. Még mindig pír szökik az arcomra ha belegondolok.
- Hm... - dörmögte Bence mellettem.
- Jó reggelt bébi! - múlt el hirtelen a rosszullét.
- Milyen jó kedve van valakinek - mondta a maga reggeli rekedtes hangján.
- Meg van az oka - mosolyogtam.
- Gondolom - vigyorodott el és felém kerekedett.
- Mit csinálsz? - néztem fel rá vidáman.
- Mit nem? - kérdezett vissza, majd megcsókolt.
Az agyam abban a pillanatban kikapcsolt, amikor az ajka, az ajkamat érintette. Gondolkodás nélkül - agyamat elhajítottam a szoba másik sarkába - túrtam bele a hajába, majd levezettem a hátára. Bence pedig a kezével végig simított az oldalamon, amitől a hideg kirázott. Ezt folytatva a keze lentebb vándorolt a combomig, majd onnan lassan felfele vezetve, a pólómat kezdte felgyűrni, miközben a nyakamat hintette be apró puszikkal.
- Gyerekek - nyitott be hirtelen anya és Szandra - Ó, bocsánat, bocsi, bocsi - takarták el a szemüket, mi meg gyorsan visszarázodtunk az eredeti helyünkre.
- Miért is jöttetek? - érdeklődtem zavaromban.
- Hogy apáitoknak becsúszott egy kis munka és tárgyalniuk kéne az egyik ügyfelükkel egy hajón ma - kezdte Szandra halvány mosollyal a száján.
- És elkéne kísérnünk őket - fejezte be anya - Viszont valami elegáns ruhában. Gondolom nem hoztál magaddal ilyet - nézett rám - Így elkéne mennünk venni. Szóval bocsáss meg hogy megzavartunk titeket, de ez fontos - mondta vigyorogva, miközben kihátráltak - Siess! - még hozzá, majd becsukta az ajtót.
- Hát ez ciki volt - szólaltam meg pár másodperccel később.
- Az! - értett egyet, majd mindkettőnkből egyszerre tört ki a nevetés.

- Úúú! Ezt is próbáld fel - nyomott a kezembe Bogi  még egy koktélruhát.

- De ez narancssárga! Én biztos hogy fel nem veszek ilyet - ellenkeztem a spéci bolt közepén, ahol csak ilyen ruhákat árulnak.

Nem is értem. Egyáltalán anya hogy talált rá erre az üzletre?

- Jó igazad van, de csak segíteni akarok. Már mindenki talált magának ruhát csak te szerencsétlenkedsz itt - közölte a nyilvánvalót.

- Jól van, akkor beviszek hármat és majd azok közül választok - akasztottam le random az említett mennyiségű ruhát.

Nos, lehet hogy a filmekben ez tökéletesen bejön, de nálam nem. Az egyik rosszabbul állt , mint a másik. Így aztán még újabb fél órát kutattam, amíg nem találtam egy számomra elfogatható ruhát. Egyszerű , csipkés volt. Hátul elégé kivágott és fekete, valamint a derekánál megvan kötve egy szalaggal.

Miután kifizettük őket hazafele vettük az irányt. Onnan pedig elmentünk ebédelni - szerencsére nem a tegnapi pincér volt - majd utána újból haza és elkezdtünk készülődni. A hajamat csak leengedtem és átfésültem, mert alapból hullámos. Egy alapsminket magamra raktam, majd felvettem a ruhámat és mellé egy fekete topánt - le a magassarkúkkal - és késznek nyilvánítottam magam. Összepakoltam még a táskámat, majd a James Bond kinézetű barátommal lefele vettük az irányt a többiekhez.

A hajóra felszállva, bár én inkább egy jachtnak nevezném. Udvariasan köszöntünk apáék ügyfelének, majd szétszéledtünk hogy ne zavarjuk őket. Én egyből megrohamoztam a büfés pultot, mert kevésnek éreztem az ebédet.

- Hanna - termett mellettem hirtelen Bogi - Beszélhetnénk? - kérdezte.

- Ühüm.

- Minden rendben? - nézett rám furán.

- Persze, csak éhes vagyok - tömtem magamba még egy miniszendvicset - Nem kérsz?

- De - vett el egyet - De nem térjünk el a tárgytól. Ebédnél is baromi sokat ettél és most mégis éhes vagy, ráadásul néha látszik az arcodon hogy rosszul vagy, de aztán pár másodperc múlva semmi bajod. Nem szeretnél elmondani valamit? - kérdezte mindentudóan.

- Mit kéne? - néztem rá kérdőn, miközben újabb szendvicset tömtem magamba.

- Hogy terhes vagy - mondta ki kerek perec.

- Szerintem inkább te vagy az - nyamnyogtam.

- Honnan tudod? - lepődött meg.

- Ez komoly? - perdültem meg - Pedig én csak viccből mondtam!

- Hát nem vicc. Egy hónapos terhes vagyok. Most szerettem volna veled közölni, csak utána rákérdeztem hogy veled minden rendben van-e, mert velem is így kezdődött.

- Ácsi! - tettem fel a kezem, megálljt mutatva - Akkor azért volt hamarabb lánykérés, mint nyár vége, mert megmondtad Szabinak hogy állapotos vagy?

- Igen, de úgy is elakart már venni.

- És a szüleid tudják, meg Szandráék?

- Igen. Már csak te nem tudtad, meg Bence. A barátod arcát Látva Szabi most mondta el neki - mutatott abba az irányba.

És tényleg! Bence álla a padlót súrolta. Kuncognom kellett rajta, de ettől a cselekedetemtől a gyomom megremegett és rám jött a hányinger.

- Merre van a WC? - préseltem ki magamból.

- Jesszusom Hanna! Erre gyere - terelt be valahova.

Ahogy megláttam a mosdó feliratot, a gyors lépteimet futásra váltottam, majd a célomhoz érve fölé hajoltam és mindent kiadtam magamból.

- Azt gondoltam csak akkor fogok hányni ha másnapos leszek - közöltem.

- Jól van nyugi. Igyál egy kis vizet - adott át nekem egy papírpoharat.

- Mi van velem? - nyögtem leülve a padlóra.

- Kettőt találhatsz - mondta fapofával.

- De nem lehetek az! Védekeztünk! - érveltem.

- Mert mi szerinted nem? Lehet kiszakadt a gumi vagy elfelejtettél egy tablettát bevenni - magyarázta meg az egyértelműen logikus dolgot - De tessék - húzott ki a táskájából valamit.

- Egy terhességi teszt? Mióta hordozol magaddal ilyeneket? - kérdeztem, miközben elvettem tőle.

- Mikor vettem akkor kettő volt benne, de nekem csak az egyik kellett, és amikor gyanús voltál inkább elraktam a táskámba. Na csináld meg, addig kimegyek - mosolygott rám biztatáskép.

Remegő kezekkel olvastam el a használati utasítást, majd elvégeztem. Várnom kellett  még két percet.

- Hanna, Bogi! Idebent vagytok? Minden oké? Láttunk titeket ide berohanni - tette fel a kérdéseket Bence.

- Bogi, szívem  minden rendben? - aggodalmaskodott Szabolcs.

- Persze csak egy kicsit rosszul lettem, de már minden rendben van. Mindjárt megyünk - nyugtatta meg a barátnőm a fiúkat.

- Rendben siessetek - mondták , majd hallottuk az elhalkuló lépteiket.

- Na?- mutatott Bogi a teszt felé.

- A két csík ugye az nem azt jelenti amire gondolok? - reménykedtem.

- De - mondta.

- Ó, basszus most mihez kezdjek? - túrtam bele a hajamba - Anyáék kinyírnak. És az egyetem? Ráadásul Bence? Úristen kifog akadni! - pánikoltam.

- Nyugodj meg! Nem jó ha idegeskedsz! Anyudék nem fognak kiakadni, legfeljebb meglepődnek. Az egyetemet így is eltudod végezni, csak kicsit máshogy és Bence is elfogja fogadni - próbált nyugtatni.

- Rendben otthon elmondom mindenkinek - bólintottam - De menjünk ki, mert már feltűnően sokáig vagyunk bent.

- Igaz - értett egyet.

- Egyébként annyira örülök a picurotoknak - mosolyodtam el.

- Köszönöm - vidult fel - Én is neked - viszonozta.

- Hát ezzel még ráérsz egy kicsit - mondtam még gyorsan, mikor kiértünk.

- Minden rendben? - teremtek ott a fiúk.

- Persze - mosolyogtunk.

- Akkor rendben - bólintott Szabi.

- Gratulálok a picurhoz - fordultam felé.

- Köszönjük - csattant ki a büszkeségtől, majd elvitte Bogit hogy pótolja az evését.

- Aranyos gyerekük lesz - szólalt meg Bence végre - Jó szülőket kap majd a baba.

- Igen én szerintem is - értettem vele egyet.

De vajon mi is azok leszünk?