Twentieth Chapter

Sziasztok! Nos nem is tudok mit mondani. Először is köszönöm a kommenteket, nagyon jól esett hogy végül pozitívan vélekedtetek. Még ezen kívül két rész és jön az epilógus. Kimondani is fura. Meghoztam hamarabb a rész, ugyanis ma Dorka estét tartok, magyarul blogolok, olvasok, zenét hallgatok és alkonyatot fogok nézni 21:10-től a Cool Tv-n. Lehet hogy ez után a rész után kicsit megfog változni a véleményetek Bencéről. Nem is tudom eléggé durva lesz a Hannával, aminek 1/3 részét meg is értek, de a többit én abszolút túlzásnak tartanék, de úgy gondoltam ez most kell bele és kicsit Szabadság 50 árnyalatos hangulatom volt. Még annyit hogy megírtam egyszer ezt a részt már hét elején, de nem tetszett, mert lapos volt, sablonos és nagyon rövid. Így újra írtam az egészet és most valamivel elfogadhatóbb a számomra. Ha elolvastátok légyszi írjatok megjegyzéseket hogy tudjam milyen lett, mert így a vége fele a történetnek nekem nagyon fontos. Valamint utolsó sorban - utána tényleg befejezem a szövegelést - köszönöm szépen az újabb díjat Éber Katának. Nagyon hálás vagyok neki és üzenem hogy én is nagyon szeretem az ő blogját és már régóta várom hogy felrakja a következő részt, és hogy ha lesz időm megcsinálom a de mindig csak annyi ideig jutok géphez hetente, amíg megírom a részeket, mert itt nyilván gyorsabban megy, mint telefonon. Tényleg nem húzom tovább az időt. Jövőhéten jövök! Jó olvasást! :)

 Nem tudom hogyan kezdjek neki. Először mindenképpen Bencének akartam elmondani, minél hamarabb, mert nem hiszem hogy örülne neki ha mondjuk az összeköltözésünk napján közölném vele. A hajókörút további részében a hangulatom a nullát verte és a pánikolásom az egekben volt. Magamban legalább 30 féle verzióval kezdtem neki a mondandómnak, de egyiket se találtam jónak és szerintem a továbbiakban sem találnám annak. Egy 19 éves lánynak aki valószínűleg már az első alkalomnál teherbe esett az első komoly barátjától nem jók az esélyi afelé hogy közölje a leendő apukával a dolgokat. Tudtam hogy ebből óriási vita lesz köztünk. Bence észrevette hogy valami bajom van, rá is kérdezett, de mondtam neki hogy majd otthon beszélünk - nem akartam a hajón közölni ezt a hírt vele - amire ő rábólintott és annyiban hagyta addig amíg hazaértünk.
Ott ugyanis annyit várt meg még lassan átöltöztem. Mi tagadás húzni akartam az időt, de nem ment elég jól.
- Szóval miről kéne beszélnünk? - kérdezte.
- Nem akarom elmondani - válaszoltam.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi. Együtt megoldjuk - ölelt át.
Ez adta azt az löketet hogy elhadarjam neki ezt a két szót egy szuszra.
- Babát várok.
- Hogy micsoda? - hátrált azonnal el, ami nagyon rosszul esett.
- Jól hallottad - bólintottam.
- Hogyan? Mióta tudod? - faggatott.
- Ma tudtam meg és Bogi világított rá a hajón. Na és vajon hogy? - kérdeztem vissza értelmesen.
- Ó bassza meg! - túrt idegesen a hajába - Mi a francért vagy terhes? Szerinted fel vagyunk erre készülve? Most kezdődik szinte csak az élet te meg már babázni akarsz?
- Nem vagyunk rá felkészülve, de megoldjuk - próbáltam megnyugtatni.
- Hogy a picsába oldanánk meg? - ordibálta - Mégis egyáltalán hogy történt ez meg? Nem szedtél be egy tablettát direkt, mert neked úgy volt kedved hogy papás mamásat fogsz játszani majdnem 20 évesen?
- Nem! - csorogtam le a könnyek az arcomról - Én se terveztem ezt nehogy azt hidd, de megtörtént elkell fogadnunk.
- Én nem fogom azt - mutatott a hasamra - Elfogadni. Nem vagyunk rá felkészülve, elvetetésre nem gondoltál?
- Hogy beszélhetsz így? Nem fogom elvetetni a gyereket ha akarod, ha nem. Bennem növekszik nem benned. És nem az, hanem babának hívják mond csak ki!
Kezdtem dühös is lenne és a szívemben a szorongató érzés nem hagyott nyugodni, folyamatosan folytott meg,  engem  sírásra kényszerítve.
- Akkor kölyök. Nem tök mindegy? Nem csak de döntesz róla! Nem csak a tied! Vagy esetleg megcsaltál? - kérdezte gúnyosan.
- Hogy gondolhatsz ilyet? Nem csaltalak meg sosem! - háborodtam fel és még joban sírni kezdtem.
- Ó a kurva életbe ne sírj már itt! - kezdte - El kell mennem nem bírom a francba is - kapta fel a telefonját a pénztárcájával együtt, majd káromkodásai közepette kikerülte az ajtóban álló egész családot és elhagyta a házat.
Amint hallottam az ajtót becsukódni, már túl nehéznek találtam a lábaimat és nem bírtam tovább. Összeestem. Apa és Gábor kapott hirtelen utánam, hogy ne találkozzak fájdalmasan a földdel. Gábor átadott apának, aki levitt a nappaliba, mögöttünk a többiekkel. Lent lerakott a szobában lévő kanapára, anya pedig rögtön ott termett hogy betakarjon egy takaróval, Szandra pedig pár perc múlva megjelent egy tányér sült krumplival és csibefasírttal. Valahogy tudta mire van most kajailag szükségem.
- Nincsen semmi baj kicsim - ölelt át anya - Majd megoldjátok. Mi támogatunk.
- Ti tudjátok? - töröltem meg a szememet.
- Igen. Bogi elmondta - válaszolta.
Ránéztem az említett személyre aki bocsánatkérően mosolygott.
- Sajnálom, de meghallottam Bence kiabálását és nagyon megijedtem, így szóltam a többieknek és közben vázoltam a helyzetet nekik.
- Semmi baj - szóltam rekedten - És haragszotok?
- Várhatott volna ez a dolog még egy pár évet, de nem haragszunk. A mi családunk mindig is termékeny volt - mondta anya.
- Igen, de ha Bence hazajön, lesz hozzá egy két nem éppen kedves szavam - mondta apa.
- Nem fogsz rá hatni - szólt Szandra.
- Valamennyire csak fogok. Fogja vissza magát Hannával szemben. Ez a beszéd ahogyan a lányommal kommunikált  felháborító, és a lelkiismeretem is jobb lesz - mondta.
- A bátyám egy idióta. Én megértem hogy váratlanul érte, de ezt most nagyon elszúrta - csóválta a fejét Szabi komolyan.
- Nem akarok róla beszélni -suttogtam, amit megértettek.
Ezután Bogi mondta hogy holnap megy az orvoshoz és akkor elmehetnék vele, hogy megnézzük a kicsi körülbelül hány hetes. Anyáékkal megbeszéltük hogy elköltözöm tőlük mindenképp és albérletben fogok lakni, berendezünk egy gyerekszobát és amíg hordom a babát a hasamba, addig Bogival mindketten bejárunk az egyetemre. A fontosabb dolgok megbeszélése után áttértek a semleges néha vicces témákra. Késő este viszont mindenki ment aludni, de előtte megkértem Bogit és Szabit hogy hozzák le az ágyneműmet és a pizsamámat, mert nem akartam bemenni a közös szobánkba. Megértően megtették amire kértem őket, majd jó éjt kívánva vissza felmentek. Én megágyaztam magamnak a nappali, majd elmentem a  lenti fürdőbe. A kádba vizet engedtem és áztattam magamat egy kicsit. A kezem önkéntelenül is a hasamra csúszott és próbáltam kitapintani valami változást, de semmi nem látszódott még csak kemény volt. Egyenlőre. A vízből kimászva felkaptam a ruhámat és a nappaliban befeküdtem az ágyba, majd miután Eszterék hazaértek, nagy nehezen elnyomott az álom.

Zajokra keltem fel. Egy nagyon ismerős vihogásra. Kimásztam az ágyból és a papucsommal a lábamon kimentem az előszobába megnézni ki az, mielőtt felkeltené a többieket. Az tudtam hogy Bence volt, de meglepetésemre seggrészeg.
- Hanna! - vidult fel még jobban, mikor meglátott.
- Maradj csendbe! Felversz mindenkit - közöltem.
- Az nem baj - kurjantotta.
- Mennyit ittál? - kérdeztem, miközben elkezdtem felfele tolni a lépcsőn.
- Hát bort, vodkát, whiskeyt és utána mindenféle színes koktélokat, amik egyébként rohadtul jól néztek ki - mesélte.
- Fantasztikus - mondtam és leültettem fent az ágyra.
- És itt van a kis betolakodó - húzott magához - Nem hagysz majd aludni igaz picur? Majd felkelted anyát, este mert éhes leszel - duruzsolta a pocakomnak.
Annyira meghatott ez a gesztusa, hogy megint lefolyt pár könnycsepp az arcomon. Úgy tűnik terhesen érzékenyebb is vagyok. Viszont tudom hogy Bence most részeg és biztos elfogja felejteni mind azt amit most mond.
- Kérlek enged meg hogy levegyem a pólódat - mondtam.
- Éppenséggel a pólóval is kezdheted - perverzkedett.
- Bence állítsd le magad! Részeg vagy! - szóltam rá.
- Igen, megrészegítesz! - vigyorgott.

- Minden bizonnyal - motyogtam.
Megpróbáltam érzelemmentesen ránézni, de nem ment így meglöktem hogy hátra feküdjön az ágyon, és hamarabb leszedjem róla a ruhát. Miközben az öltöztettem le néha felvihogott és hülyeségeket magyarázott, de mire végeztem már elaludt. Csöndben összehajtogattam a ruháit, majd ránéztem még egy percre és a sírás szélén állva megint lefelé vettem az irányt. A szobából kilépve Bogival összeütköztem. Megkérdezte mi történt, mire közöltem vele hogy Bence részegen hazaállított én meg felvittem és leöltöztettem a részletekkel együtt.
A nappaliban megint bevackoltam magam és a Tv mellett sírva álomba merültem.