Twenty-first Chapter

Sziasztok madárkáim!:) Meghoztam így szombatra az új részt, már meg volt pénteken igazából, de még csak a fele volt beírva és tegnap elég későn jöttem haza, így nem volt kedvem, de most itt van és remélem hogy tetszik!:) Ebben a részben is beletekinthettek Bence fejébe egy kicsit. Írjatok megjegyzést hogy tudjam milyen lett! Jó olvasást!:)

"Bence"
Hasogató fejjel ültem fel az ágyban. Nem tudom hogy ihattam ennyit tegnap. Oldalra fordítom a fejemet és meglátom hogy a mellettem lévő hely üres. Rögtön eszembe jutott nagyjából a tegnapi nap emlékei.
Hanna elmondta hogy babát vár, kiborultam, nem gondolkoztam és mindenféle sértő szavakat a fejéhez vágtam, utána pedig megijedtem attól hogy egyszer csak elkezdett sírni és elrohantam. Egy régi bárban kötöttem ki, ahol jól leittam magam, miközben az pultos öregember elmondtam a gondjaimat, de a felére nem emlékszem már. Talán a tiszta és értelmes emlékem az, amikor a bácsi rávilágított arra, hogy ez nem csak egyedül a barátnőm hibája és bár nem tudom mit reagáltam rá, most egyetértek vele.
Gyors léptekkel és lüktető fejjel rohantam le a lépcsőn Hannát keresve.
- Bence, mit rohangálsz itt, mint egy idióta? - állított le Bogi, anya , apa és Szabi.
- Többiek? - néztem körül.
- Hanna szülei elmentek bevásárolni - válaszolta Bogi - Kriszti és Eszter is velük vannak.
- Na és Hanna? - kérdeztem kissé hangosabban.
- Fiam, ne ordibálj! - szólt rám apa - Így is nyakig ülsz a szarban.
- Tudom. Elbasztam - sütöttem le a szemeimet.
- Az nem kifejezés! Mondjuk hogy a Hanna apukája elakar veled beszélgetni - világosított fel az öcsém.
- Megérdemlem - bámultam tovább a földet.
- A barátnőd a nappaliban alszik. Nagyon későn sikerült elaludnia. Örülünk, hogy végre pihen, mert egész este sírt.
Ettől még inkább rosszul éreztem magam. Azonnal a nappali felé vettem az irányt, hogy megbizonyosodnak róla hogy anya igazat mondott e.
Az említett szobába  érve Hanna tényleg ott feküdt. Magzat pózban békésen aludt. Fiatalabbnak látszott, mint amennyi igazából, a haja pedig körülötte szétterült.
- Biztos nagyon haragszik rám - jelentettem ki.
- Lehetséges hogy dühvel fogja leleplezni a szomorúságot, amit okoztál neki szóval készülj fel - figyelmeztetett Bogi.
Halkan kimentünk a szobából a konyhába reggelizni. Közben a szabó család is hazajött és Hanna apukája tényleg beszélni akart velem. Lényegében azt mondta hogy tegyem rendbe a dolgokat, nem szép eszközökhöz fog folyamodni. Megértem, én is ezt tenném a helyébe.
- Hanna felkelt - jött be anya a hírrel.
- Beszélnem kell vele - álltam fel a pulttól.
- Nem hiszem hogy ez jó ötlet. Ha meglát szerintem eléggé fel lesz dúlva és neked áll - mondta Szabolcs.
- Nem érdekel! Tudnom kell hogy jól van és hogy a... - akadtam el a mondat közepén.
- Még gyakorold ezt a szót kicsit. Nyugodtan mond ki, ba-ba. Szokj hozzá a fiam a gondolathoz, mert nemsokára apa leszel - mondta anya és én tudtam hogy nagyon is igaza van.

"Hanna"
Elég későn keltem. Ahogy felkönyököltem a nappali kihúzhatós kanapéján láttam hogy már majdnem dél van.
- Már mindenki ébren lehet - gondoltam.
- Jó reggelt, hogy vagy? - kérdezte Szandra.
- Szia, egész jól - köszörültem meg a torkomat - Csak éhes vagyok.
- Mindjárt hozok neked valami levest - mosolygott rám kedvesen.
- És... - kezdtem, de elakadtam.
- Bence jól van - nyugtatott meg - Nagyon rosszul érzi magát és mindenképpen beszélni akar veled, de mondtuk neki hogy ez lehet hogy nem jó ötlet.
- Nem Bejöhet ha akar. Elvégre szabad országban vagyunk - mondtam - Mi? - kérdeztem saját magamat.
Gratulálok Szabó Hanna ennél nagyobb marhaságot nem is mondhattál volna. Ócsároltam magam halkan, amikor megkordult a hasam.
- Hozom azt a levest - mondta és eltűnt a konyha fele.
Sosem éreztem még magam ilyen éhesnek. Ezt is betudtam a terhességnek. A távirányítóért nyúltam, hogy keressek valami értelmes műsort. Kapcsolgattam a csatornákat, de nem volt semmi érdekes. Hangokat hallottam, gondoltam Szandra hozta nekem a levest. Már a gondolatra is megkordult a hasam megint.
- Köszi a levest, tényleg  nagyon éhes vagyok - fordultam  felé, de nem az az ember állt ott  akit gondoltam.
Hanem Bence.
- Behoztam neked a levest - mutatta fel a tálcát.
- Köszi - eresztettem meg egy halvány mosolyt, miközben lerakta az ölembe a tálcát.
Nyomban neki is láttam.
- Életemben nem láttalak még ilyen gyorsan enni - nézett rám.
- Az az oka hogy terhes vagyok Bence - válaszoltam.
- Tudom. Szeretnék is veled erről beszélni - kezdte.
- Először én akarok veled beszélni. Szóval tudod mi történt tegnap este? Emlékszel? - kérdeztem tőle.
- Nem - mondtam.
- Nem is lepődöm meg - ráztam a fejem - Annyira kiütötted magad hogy én raktalak ágyba, miközben te rám akartál mászni és összehadartál sok hülyeséget. Szerinted reggel miért volt összehajtogatva a ruhád? - tettem fel neki.
Kezdtem ideges lenni.
- Nagyon sajnálom - mondta.
- Sajnálhatod is - szórt szikrákat a szemem - Nagyon megbántottál tegnap. Rohadt jól tudod  hogy nem csak az én hibám az hogy babát várok. Ebben ugyanannyira te is benne vagy - világítottam rá.
- Azért annyira nem, mint te - mondta.
- Dehogynem! - rivalltam rá.
- Nem én nem szedtem a fogamzásgátlót!
- Nem én nem kérdeztem rá! - kontráztam - Egyébként is azt hittem kibékülni jöttél, de ennek így semmi értelme. Akár be is fejezhetjük ezt a beszélgetést, amúgy is dolgom van - álltam fel, hogy kivigyem az üres tányért.
- Hova mész? - kérdezte.
- Kórházba Bogival megnézni a kicsit, de nem ajánlom hogy gyere ha a baba szótól is megvagy már ijedve - vetettem még oda neki, majd elhaladtam mellette.
Megköszöntem a levest, a szülőknek - fogadok mindent hallottam - utána felmentem az emeletre, szóltam Boginak hogy ha felöltöztem indulhatunk.
A szobában kiválasztottam egy nyári ruhát, felraktam egy alap sminket, megfésülködtem és késznek is nyilvánítottam magamat. A barátnőm lent várt és már mentünk is.
A kórházba beérve kikellet várnunk a sorunkat. Addig elmeséltem mi történt reggel, mire mondta hogy nem lenne szabad túl sokat idegeskednek, mert az most árt.
- Szabó Hanna - szólt ki a nővér.
- Jó napot! - köszöntem az orvosnak.
- Tegezz nyugodtan - fordult felém egy negyvenes férfi - Dr. Kapolcs Ferenc vagyok és én leszek az orvosod, úgy mint Boglárkának.
- Örülök hogy találkoztunk - mosolyogtunk.
- Na vágjunk is bele. A barátnőd már hívott elmondta a dolgokat, szóval nézzük meg a magzatot. Erre - mutatott egy másik szobába - Itt feküdj le kérlek. Most rád kenek egy zselésféle kenőcsöt. Picit hideg lesz - figyelmeztetett.
Megcsinálta azt amit mondott, majd egy ilyen görgős eszközt a hasamra rakott.
- Nézd ott a magzat. Nem lehet sok vagy 4 hetes. Még elég kicsi, de eddig nincsen semmi baj - nézte a képernyőt.
- Istenem - csorogtak le az arcomon a könnyek.
- Akarod hogy csináljak egy képet? - kérdezte kedvesen.
- Igen annak nagyon örülnék - bólogattam.

- Szóval itt van a kép a magzatról és itt van néhány papír, fontos információkkal. Olvasd el! Le van írva mire figyelj oda. A legfontosabb viszont az hogy egyél rendesen és ne idegeskedj! Az árt a babának. Nos, ennyi lenne - fejezte be.
- Lenne egy kérdésem. Hogy mi itt csak nyaralni vagyunk és... - kezdtem.
- Ezt Boglárka mondta és megnyugtatom hogy terveztem Debrecenbe költözni, ahol laknak. Nem lesz semmi gond - magyarázta meg.
- Értem - virultam fel.
- Legközelebb egy hónap múlva kellene visszajönnöd, akkor már Debrecenbe - mondta.
- Rendben - vettem át egy újabb papírköteget.
Elköszöntünk az orvostól és hazafelé vettük az irányt.
- Nagyon jó fej orvos - mondtam Boginak.
- Én megmondtam - kacsintott.

"Bence"
Miután Hanna elment, én is gondoltam hogy nem árt kiszellőztetni a fejemet. Megint veszekedtem vele, pedig nem ezt akartam, csak automatikusan védtem magam. Tudom, ez nagy féregség volt a részemről.
Mikor visszaértem a házba Hanna még mindig nem volt otthon. Szabi azt mondta elmentek a szülőkkel sétálni.
Kedvtelenül sétáltam fel a régi közös szobánkba és dőltem be az ágyba. Mélyen beszívtam az ágynemű illatát. Még mindig érezni lehetett, azt a bódító esszenciát. Ahogy felemeltem a fejemet a komódon megpillantottam egy fekete fehér képet. Először nem tudtam mi az, de aztán rájöttem. A baba volt. Egy kép a mi gyerekünkről. Óvatosan felemeltem hogy jobban megnézhessem, majd megfordítottam. A hátoldalára csak ennyi volt írva: Gondoltam tudni szeretnéd hogy néz ki a kicsi. Hanna